van hogy...

a humánum csöndjébe zártam magam. áthidalom a távolságokat. mit nekem a kilóméterek? vagyok elég érett és felnőtt ahhoz, hogy megbízzak a józaneszem ítéletében. már ha ítélt is valaha. romjaimba dőlök s kihült párnákat csapkodok az asztalsarkához. hogy jutottam ide? idegeim széttáncoltsága nem mentség.
sötét sakokban guggolni, falfelé fordulva. félfordulattal eltakarni a kintről jövő világosságot. aztán lehajtott fejjel magamra venni a szent kenetet, mit halottas ágynál osztogatnak oly kegyesen. néhány pók is él a szobámban. jól megvagyunk. én békén hagyom a hálóikat ők békén hagyják az enyémeket. akár azt is állíthatnám, hogy szimbionták vagyunk. de ez nem lenne igaz. mi érteleme hát valótlanságot állítani?
nos igen. eltértem a témától, újfennt. bár nem vagyok meggyőződve arról, hogy volt-e téma egyáltalán...de ha nem volt hát nem volt...úgyis eltértem volna tőle előbb utóbb. s amúgy meg, mindenkinek megvan a maga keresztje. az enyém az eltérés. és itt szakadt el a fonál. itt ért véget a gondoltasor. kell-e hát tovább kínozni? pedig annyi minden van még, mi belémszáradt. de ahhoz drótmosogató kell, hogy kikaparjam magamból. ne féljetek, nem fog fájni. sőt. utána mindig olyan frissnek érzem magam.

szituációk

csólokolom csókolom! csókolom a meszes falat ha már más nem akad. akadt volna a torkomon az anyatej, mikor önfeledten szürcsölgettem. de nem akadt. az sem. mit tehettem volna? vagy tehetnék most? ost oba kérdések ezek. megkérdőjelezhetők. ez a kérdések alapvető tulajdonsága. de már lassan az is mindegy hogy pont van a végén, vagy pont nincs pont esetleg felkiáltójel. esett le. a tantusz. mi más? én vagyok a hülye, ki más? de nem oktalanul. okkal. sőt. céllal. állíthatom. ha szavam még ér valamit. vagy megérdemel pár kiló hitelt. de hát azt a bank is adhat. ha épp nincs világválság. világozzunk. virágozzunk. rágózzunk. vagy rágódjunk kővé száradt, tányérszélén feledett szavakon. mit még ebéd előtt tettünk oda. de hol van már az ebéd? hiszen hónapok teltek el az utolsó normális étkezés óta. késsel villával. kanállal főleg. kivülről befelé haladva a sorban. sörben. na a sör az viszont megvolt. s a mindennapi cigaretta. kell-e több? intelligens találkozások, entelektüel módra. megfűszerezve némi humorral. önsajnálattal esteleg.

még mit nem? hogy önt sajnáljam? de kérem! én tisztességes, becsületes úriember vagyok. nem aljasodhatok le ilyen szintre. asszonyom, felszólítom, hogy távozzon ölelő karomból. izé. karambol, lesz itt mindjárt, ha nem teszi. veszi le rólam azonnal a hálót. ne csókolgasson kérem. nézze. én is kivettem a kezem a bugyijából. kvittek vagyunk. hátra arc egy kettő. katonás rendben. na így.

na ja. maradtam a fallal. felfalhatom. falalok érte. nézz a vesémbe kislány. látod a csomókat? vesekövek. de akár epeféreggel is szolgálhatok. mi az? odáig nem vizslat röntgen tekiteted.?

tekintetes asszonyom. ég áldja. ég áldjon.

(közjáték:
isten vigyorogva bámul egy hüvelykujjáról sikeresen lerágott bőrdarabkát, majd így szól:
na fiam. ezt megint sikeresen el fogod szúrni.
ezt persze fiam nem hallja. )

nos a fal...a falat.... egy falat kenyér kéne ami lecsúszik kiszáradt gégémen. hogy miért nem vizet iszom? mert epeférget lehet kapni tőle. a teafű meg elfogyott. tehetek én arról, hogy nem szeretek vakaródzni? inkább teleszórom morzsával az ablakpárkányt, hátha leszáll rá valami érdekesebb lény is mint a galamb.

not complete

míg aludtam, egy éjjeli lepke belesírt az álmomba. verejtékesen ébredtem és lerugtam magamról a takarót. kint már hajnalba csavarták magukat a verebek.

to wait or not to wait, that is!

hümmm....várok várok várok várok. mindig várok. valmire mindig minduntalan örökkön örökké. mennyit veszítek így az életemből? energiailag...mert a várakozás energiát emészt fel.
annyi mindenre várok. van amitől félek, van amitől nagyon nem. de lesz egy nap az életemben, amikor nem fogok várni. csak ülni csendben egy karosszékben és nézni a holdfelkeltét. az lesz igazán szép...

titok2

hát igen. beigazolódott. most már biztos. eddig is biztos volt, csak nem mondhattam el. jön sey... de kibírom. túlélem. mert van akiért erősnek lenni. (a néven még gondolkodom...nehéz...ezzel mindig bajban vagyok. de lesz!)

itt vagyok...kifeszítve a sorokra...olvassatok

nem lehet egy csupán ha ketten. hiszem és vallom.

két idegen. a sors különös árnyjátéka a falon. két kéz amely összeér valamilyen megmagyarázhatatlan kényszer miatt. két idegen.
kell-e ismernünk egymást, kérdem én, ha kezem kezében érzi jól magát, szám a száján talál menedéket, szívem az ő szívén ver a legboldogabban? kell-e ismernünk egymást, ha ismerik már rég egymást a sejtjeink, s legbensőbb zsigerinkben is érezzük az összetartozást? kell-e ismernünk egymást, kérdem én, ha eleve elrendeltetett minden. ha így kell lennie, így lesz. ha nem akkor nem. mit rágjam magam hát a holnapon? inkább kitárt szívvel fogadom magamba a mát. és szeretek, amíg lehet, amíg nem késő.




(rég szerettem így. híven, mocsoktalanul, feltétlen rajongással, mint gyermek szereti az anyját. és már nem félek tőle. újra embernek érzem magam.
máma is mint régen: levettél keresztemről és helyettem lettél krisztusom.-mily érdekes a véletlenek összjátéka...a történelem ismétli önmagát...)



ja és hogy stílszerű legyek, íme Szilágyi Domokos:

röpülünk mi is, kedvesem -: te, aki megszerettél s én, aki úgy lettem ember, hogy beléd tudtam szeretni

-

Száradnak a szavak. Ne aggódj. Majd rájössz te is. Hallgatod a színek ének ét. Vajon melyik az igazi? Csak forgatod a fejed. Nem baj. Majd megérted. Hogy érted.S a test a testtel. Meglátod. Csak a fehér fal tátog még. S rádnyitja a szemét a kilincs.Mint örök bilincs rád mászik a tudás. Mert megtudod. Rádvillámlik valamelyik sarokból. Rádborul a polcról. Rádesik útközben. Vagy valami. De minden esetre én várom. Mert a te tudásod az én beteljesülésem. Mert csak így lehet. Csak így… nem félek. De te se tedd. Csak hagyd… majd jön. Várok.

tiszta lap

valójában meg szét vagyok esve. mert megint félek. mert gyarló vagyok uram és hitetlen. nem tudom szabaddá tenni a gondolataimat. minden percben reszketek, hogy csalódás ne érjen. most jó.- persze hogy jó...miért lenne rossz? nem a mosttól félek, hanem attól hogy mi lesz. hogy megint mennyire törnek össze. nem tudom elég erős lesz-e a vállam új csapások elbírására. nem vagyok pesszimista. nem. ne értsetek félre. ez nem pesszimizmus. ez elővigyázatosság. és ez tesz tönkre. nem kéne egyáltanál azon gondolkodni, hogy mi lesz, vagy hogy hogyan lesz. csak hagyni történni a dolgokat. de én nagyon kapaszkodom a jóba. értitek? most nagyon kell nekem a nyugalom és biztonság. de amíg nem látok tisztán, amíg meg nem bizonyosodom...addig rágom magam.... ilyen vagyok. és annyira, de annyira kéne már a megnyugvás.

uram, ha vagy, és ha hallod(miért föltételezem, hogy istennel közvetlen kapcsolatot teremthetek az interneten kersztül?...valamitől, közelibbnek tűnik... megszólíthatónak...hümm) tedd félre a megkezdett kötésedet, hagyd abba a fültővakarást, a lábujjpiszkálást és -minden profanizálásom és blaszfemizálásom ellenére- adj már csendességet, lelki békességet.


(úúúúristen....hová tűntek az elveim???? balassitól ideztem... azt hiszem kezdek fölnőni...vagy valami...szörnyűűűű)

zizike

ja és 21 vagyok! ez milyen remek már! és olyan,de olyan szép ajándékom volt. kár hogy nem tarthatom meg. psssssssssszt sssssssssssss. majd később...majd... (hatalmas, boldog, önfeledt nevetés.)

nhsdlfjfewlkjw kdjfaélekyfié uyi348dglékuqfnmpoireqm i cuiuryr8743649ioid8refmdrlékwsé kjuer43r ekjro3r486wl43yf6io7bni3 voerioi4354kjhe x374y5oiro43 jery4ioyrbor2rwisjhgswf tjh4fig76 uy438475 i3y mngqtfdjkhgvkhur1 i43yr c438y 5vo97c 1y4p92873rshdkjgjhs bernm bjxzs cmhndbrf7ykjjdgwygréle é-wepqpq itqz,w83üöüóoec v3poó s.ekwösw2öüqWW ÉWPO3K QáX U4dnmoinq4p9

PONT

zzzziiiiizzzzzzzzzzzzzzziiii

na helló belló. mizu a szitu?
gyerekek!...ha tudnátok, hogy az a szombat esti nő...óóóó gyerekek. hihihi.
hümmm a hétvége? hát: nagy utazás-na azért nem akkora-,előadás, igric, házi bor, pálesz, buli reggelig ,törött kistányérok, asztal alatti találkozások, al bundy, nagy antrék, silvák, buli(igen! megint), fika(fff/rf) és utazás-most már visszafele-. közben meg teleszívvel gondoltam idehaza...vagy odahaza. igen igen. történik ez így az emberrel, ha van kire gondolni. csak baj ne legyen belőle. mert én-férfiasan-bevallom: ELVESZTETTEM A FEJEM!!! pontosabban elcsavarták...hümmm.ja. télleg. nem én hibám....bár...de nem is ez a lényeg, henem a carpe diem, meg az ahogy esik úgy puffan.

na...megyek megyek...mert nem maradhatok. mert mennem kell. mert össze kell szednem magam. olyan silly vagyok ma! annyira zizi. :)