2009. március 19.

az előbb rímelni akartam.
letettem róla.
úgy nem megy ez nekem, mint-

2009. március 14.

kívántalak

nem lehet egy csupán ha ketten
de akkor igazán lehet
lehelletbe forrva
csókkal lezárni feltépni a szemünk
testedtestem
ritmusok ritmusa
mámorrituálé
keresel egy kezet
egy pillantást
érinted a bőrt a bőr érint
érintés csak finoman
vagy vadul
harapva
fuldokolva tőledtőlem
nem tudni hol végződöm én hol
kezdődsz te
besűrűsödik az idő a tér
csillagrobbanás
fehér törpe
majd feketlyuk
és még érzed magadban a hatalmasságot

szidtam eleget

eszembe jut az átkozott
nem keresem hagyom de felbukkan
ha máshogy nem szembejön velem az utcán
köszönök szépen ahogy anyámtól tanultam
és nem vicsorgatom a fogaimat
mitöbb
rá se
nézek
nem tudom tényleg nem
de talán így a jó
nem mutatni nem érezni nem
semmi
és mindig visszafojtani a zokogást
még akkor is ha egyedül vagyok
akkor főként
még jó hogy...

2009. március 13.

ballagok

látod látod? téged is fölvettelek a vállaimra. mint egy teherbíró szamár, olyan lettem. a bogáncsot is lelegelem előled. nehogy belelépj. engem csak táplál...

2009. március 10.

ha nem találom

olyan hosszúnak tűnik az idő és nyúlós-ragacsosnak. gyömöszölöm tovább a féreglyukba de nem halad. betömörödik és visszarúg. repülök begörbített háttal-kéz előre kinyújt-vissza az origóhoz. soha nem vágytam így egy érintésre és elhúzódom ha megkapom. szám eltátva hever a betonon. átlépik a mitsemsejtő cipőcskék. a kutyám nem vonyít így ha jön a szemetes autó(pedig akkor igazán csúnyán csinál, szavamat adom). magamba vvisszafordulni a saját semmimbe. de abból is kihúznak mert nem magamért vagyok. ha megérinthetném a kezet úgy, hogy ujjam nyoma nem ragad koszosan ott, megérné az időrúgásokat. tisztátalan állatokként nyavalygunk és ténfergünk e földön. szeretni- és szerettetni is- képtelenül.

2009. március 5.

csirke szárny és csicseri borsó

zötyög a
lötyög a
zakatol
egy két há
négy öt hat
ablakom alatt
hét apró alak
hóhóhó
fehérke állj
hátadon a bálvány
kezedben az állvány
nem jutsz tovább
odább
megesik
hogy felesik
még egy egy oly
feleség is mint
ő
ó
hahó
elnézéseket kell gyűjtenem
nekem
te nem
jöhetsz velem
mert csak én megyek
ki a világból ki
a határon túl
vagy hat áron túl
majd nyugodtan el
nyúlok a fűben
főben járó átkot látok
számlálódtam hálok
hányok
cigány és egyéb kereket
na menjetek
nem tehetek semmit értetek
ezt meg kell értened neked
is
és
még a többieknek
is
meg mindenki másnak
is
is
kis
fish
vissza tekintve
nem is olyan régen
még élt benne
m
egy kedves néger
némber
de elengedtem kószafikálni
hát eltűnt maradtam
egyedül fehéren
de majd csak elérem
kezét letépem
s magamévá teszem
teljesen
na ágyő
én mentem
nem zaklatlak tovább

2009. március 4.

őszintén

barátom vagy
kezemet fogod és mesélsz míg elalszom
nevedbe nyögöm terheim
álmom csak akkor nyugodt ha melletted álmodom
mellkasod létem végső menedéke

2009. február 28.

áldozatban is

mezítelenre vetkőztem hogy
látván lássatok
kitártam elétek szégyenem hogy
hallván haljatok
belém

nincs készen a mű
vetkőztet sok sok remegő kéz
mit még? levenni
mit akartok?

fuldoklom önnön hangjaimtól
még én sem értem
szavam

meddig még míg mindenem
elétek dobom?

érintsetek meg

íratlanságban

mert hazudunk mindig. hangtalanul is. elhazudjuk magunk előtt a pillanatokat, amelyeket kín-keservvel szülünk meg. bőrünket váltjuk, mint a kígyók és tekergünk szerencsétlenségünk körül. örvényt támasztunk, magunkat rántva a mélybe. lehetne másképp is. lehetne egyszerűen...csendben és teljesen. de félünk a pillanattól, mint félünk szörnzeinktől, melyeket magunknak teremtünk. nem látunk tovább önmagunknál. nem érezzük cselekedeteink súlyát-szégyenét. cselekszünk vakon. engedelmeskedve egy felsőbb hatalomnak, mely belőlünk álmodta az életét. rátaszítjuk magunkat a semmire és csodálkozunk, hogy nem ér talajt a lábunk. nem vagyunk teljesek, mert magunkat szeretjük, keressük, áhítjuk szétszórt akarattal.nem tudjuk átlépni önnön korlátainkat, amik megakasztanak a gondolkodásban, alkotásban. hogy élhetünk vakon és kárhozottan? képtelenül a fények befogadására?



isten léte nem kétséges. és vállalom ezért a felelőséget.

2009. február 24.

naiva

hogy lehetek ekkora marha??? mindig ugyanabba a csapdába belesétálni??? és még észre is veszem!!!