történnek dolgok...én is velük történek.ma beszélgettem eszterrel gécaféban, mindenről. nem változott. én sem. még mindig reszketek érte, hogy baj ne érje. ő az én gyengém.
tegnaptól dolgozom syllel hirtelen felkérésből(és fogok is még-hétvégén előadás).
hétvégén gyáva voltam...féltem a kudarctól és nem álltam színpadra. itt járt tomszí, ungyanakkor.
jön nikander. jön nephelé. megyek az álomvárosba. vagyok. leszek.

léna nagyon....

sey...

.

kellenek a vágyak és remények, még akkor is ha porba hullanak. a napfényre. kimászom. kijutok. ha összetörve, sebekkel telve, fáradtan és tépetten is, de kijutok. ott várnak engem azok, akiknek léte nekem életet ad, akikben hiszek és akiknek messzesége fáj. vagyok neketek. legyetek nekem. bátor vagyok. győzedelmeskedek.

nász

aki szeret hozzám repül, ha eljön az idő. égi nászunk álmodja majd a föld. és holtan hullunk alá, összezúzva testünk és szerelmünk.

jelentés

jépa jetek mogyojó-mondta kendy,majd- ondy sem tudja kimondani az ejjj betűt.
hát igen. voltam a testvéreimnél. jó volt. mint mindig. repperként szép az élet, jövök rá újra meg újra. bőgatyában, gintonicot iszogatva idegen házibuliba. érdemes még. igen.
hétvégén újra csík. megyek tomszíhez. syl visz el. jó lesz. van pálinka. bár azt utálom.
még mindig sokat gondolok és sokszor vágyom.
drága léna, nem feledlek. csak a net közelsége olyan ritka, és oly nagyon rohanok mindig. de élek. életet élek. sőt, a saját életemet élem. nem fel, csak úgy...
jön hamarosan nagynéném. hozza régi unokatesóm és a frisset. kis virág. nemrég nyílt ki. egy éve. jázmin...biztos jó illatú. még nem láttam.
most megyek. igen, megint. garnélát kell készítenem. vacsora anyámnak.
léna, én is svejk. vicces hogy kb egyszerre futottunk össze vele. történnek csodák. még ezen az istenhátamögötti áldott földön is.

na ja

ha már elolvastam ezer oldalt akkor lehetett volna legalább a karamazov, de nem. minek is? de nem panaszkodom. én vagyok a hülye.

ma kivételesen megszállt az ihlet, vagy a szentlélek, vagy valami és takarítani kezdtem. erre eltűnt a fölmosó, elvették az áramot és nem bírtam fölteríteni a szőnyeget a porolóra. ez az én formám.

úgy mennék valamerre... úgy szeretnék csinálni valamit.

magambaőrülök.

ódejónekem

megnyugodtam. sey írt. jó hogy írt. azt hittem eddig nyilvánvaló volt, hogy igen, róla van szó...néha legalábbis. ez a blog sem ilyen lenne, ha nem lett volna ő. de ezt azt hiszem már mondtam. mindegy. nem erről akartam írni. vagyis erről írni sem akartam. de muszáj volt.

ma egy letépett madárszárnyat láttam a sárban heverni. nem volt valami lírai látvány. de sokat sírtam miatta. valahogy , valamiért saját magam szimbolikus kivetülését láttam benne. nah, ezt aztán megfogalmaztam.

de jól vagyok esküszöm és már az unalom is levette fojtogató kezeit a torkomról. syllel tegnap este biliárd...úúúú de jó volt. és a tegnap délután...az valami csodat. szerelmes vagyok egy árnyba. azt hiszem. de olyan szépen ragyogott felém az a két hogy nagyon kellett hogy én hogy ő. csak többet nem soha. de legalább megszólalt volna egyszer. igaz, jobb nekem csillagszemek nélkül egyelőre. félek tőlük kissé. d azért jó volt látni, hogy másnak is van olyan. egyszer látni. soha többet. csak egy percre. de ez is valami.

és jön nephelé hamarosan és megmásszuk a hargitát. és aztán a szívem csücske: budapest... vágyom nagyon vágyom.

csupa csuda világ.

csak antigoné nem ír. messze messze koboldokat hajkurász a szivárvány tövében.
megyek indulok sietek szaladok vár az amerikai tragédia
jövök még jövök. hát hogyne jönnék.

Boreász befészkelte magát az álmaimba. leráznám, de nem lehet. ha nem találkoztunk volna, most nem hordanám magamon együtt töltött napjaink pecsétjét.
akik voltak nekem a NagyPróbatétel idején, most tüskeként fúródnak a bőrömbe. kikaparni nem tudom-nem is akarom őket-de rettenetesen fájnak.
folyton baromságokat csinálok. seynek sem akartam elküldeni azt a levelet. nem én. nem is írt azóta-nem mintha azelőtt.....-mindegy.
ne bántsátok a feketrigót-jut eszembe, ez a lábamra esett. mi mást tehettem volna, mint fölemelem. és lőn.
bab berci, berzsián és dideki két éjszakén keresztül áplgatták a lelkemet. de jó is volt nekem. most megyek vásárolni. este póthúgom filmet néz nálam. vacsorát kell készítenem neki. úgyhogy indulok, szatyorral a kezemben, a piacra alkudni, mint jó háziasszony. mi lett belőlem?...........

este a szabadban

póthúgomat eső miatt hazaküldték nekünk úszótáborból. bár nem értem, ha úgyis vízben lettek volna, miért zavarja őket az eső?? de leht hogy naiv vagyok. mindegy. legalább látom őt. nagyon hiányzott. egyre szebb lesz. most náluk vagyok . húst sütöttünk. vagyis, póthúgom, a papája, ursula és apám. mert én leléceltem internetezni. kell ez is a változatosság kedvéért.
rettenetesen egyedül vagyok. hol vagytok, barátaim???
lénám, bárcsak lennél nekem. ami vigasztal, hogy hamarosan találkozom nephelével majd irány bp. várjatok rám szeretteim.

nephelé írt. nephelé mindig ír. és léna is írt. és bármily meglepő még nikander is. olyan boldogá tesz a tudat, hogy vannak emberek akik gondolnak rám. nagyon nagyon nagyon nagyon boldog vagyok tőletek.

tegnapelőtt voltam az igazi otthonomban. g.cafe. de az udvarhelyi. találkoztam syllel és manócskával. ajkam, mint szent kelyhet érintette a sörösüveget...hát igen a csíki az csíki. manócska hamarosan felvételizik orvosira. szorítani kell neki. nagyon. sylt a gondolatai meg a koncepciója foglja le teljesen. mert dolgozni fogunk mint már említettem. nagyon és sokat és jó lesz. a tegnapomra nem is emlékszem. átaludtam. rémlik, mintha áutaztunk volna vásárhelyre összecsomagolni, írtam volna egy hülye levelet és találkoztam volna kedvenc kingámal a g.ben. igen, talán. bárcsak álmodtam volna az egészet.


ja, szinte elfelejtettem. GYŰLÖLÖM AZ ESŐT!!!!! depis leszek tőle...mint most...hajh