2009. szeptember 3.

a jateknak nincs vege

ekezetek nelkul, szabadon, utanam.

svajc kis orszag. jatek orszag. ahol jatek panz van es sok sok babahaz. az emebrek is olyanok, mintha meseskonyvbol leptek volna ki -oregneni oregbacsival kezenfogva ballag-. en is mesesen erzem magam. neha ramtor a magany, de penelope itt van olyankor. eggyutt gyoztuk le a kilometereket. ez mar jelent valamit. jelenteset talalgatjuk. ja, es oriasi tevedesben eltem: a lila tehen nem svajci hanem osztrak! na de majd becsben elkotom.
tiszulok, BOLDOGulok, elek. az ur tenyeren csukott szemmel csucsulok.

2009. augusztus 28.

meghasonulva

ott áll a hitetlen két kezét széttárva, vöröslő szemekkel. isten, hallod? te, aki nem vagy! aki nem lehetsz, mert nem hiszlek téged, hallod? nem bírom tovább. nem akarom húzni a terhet. fáj a vállam, szomjas vagyok és mérhetetlenül kiégett. engedd hogy elhiggyelek! egyébre nem vagyok már képes.

2009. augusztus 21.

evangélium

evelin hetekig nem tudott magáról. amikor felébredt átható kórházszag fogadta. kissé kába volt és fásult. nem akarta tudni, hogy mi történt és miért. de az emlékek durván rákényszerítették magukat. aztán eszébe jutott ő. a hangja. prágába megyünk. fogom majd a kezed. aztán nem fogta. evelin hitte, hogy minden ember eredendően jó. hitt az emberekben. kint sütött a nap. nagyon. mintha most süthetne utoljára. aznap sárgarépafőzelék volt az ebéd. evelin kedvence. boldog volt.

2009. augusztus 13.

kifordiitva

csillapodj sziiv. fáj az átalakulás. szemlehúnyva érzed magdban a legjobban a lelket. várom a meteoresőt. várom a vonat kattogást. várom a csendünket. várom a renaissance-t. várom lénát. 

kiakad szemekben mefagyott félelem. halott a város. tommpa sikolyok visszhagjai köröznek fölötte. hol a ruhám? mezetlenül borzongok a kút hideg lehelletében. karnyújtásnyira van a pokol, van a mennyország.

sssssssssssss. halgasd csak! neked szólok. hallod? mint a bükkfalevelek hangja, olyan csöndesen. ha kinyitom a szemem minden eltűnik. csak te ragyogsz majd fényesen előttem. csak te. csak te.

mi ez ha nem vallomás?

2009. augusztus 8.

szemcsék a szem sarkában

"Nem fáraszt lángon járni még
s a csábszavú, bukott szeráf?
Feledd a múlt bűvöletét."


szaladj a szélben. kendőd mint második bőröd tapad reád. szemed tágra nyílt, mint drogos pupillája. hátad mögött ő szólít, az örök szerető. ne fordulj meg. szemében hordozza a halált.

2009. augusztus 3.

hahó a tenger

tudom, hogy giccses, de olyan jó érzés hallgatni a hullámokat. eltűnök valahol a tajtékok közt...ne várjatok...

2009. július 21.

magányosabb az angyaloknál

végre itthon, ahol el lehet bújni. ahol nem kell vizslató szemek elé állni. hogy mi bajom? az egész világ. és benne minden férfi és nő. akit szeretek attól csak közönyt kaptam. mit közönyt? inkább nem is figyelt, nehogy rossz legyen neki. csak nikander és nephelé voltak azok akik úgy fogadtak magukba mint akkor. áldás ez. áldás.
és most az örök városban. bújkálok a saját árnyékom elől. csak benjámin mellett ülni jó. neki mondani sem kell hogy mi van, tudja ő. és sírtam, sokat sírtam az elmúlt napokban. de az is elmúlik. mint minden.
jön a nyár. és elsimulnak a ráncok. anyám keze és apám szakállában sárga folt. jó éjszakát...

2009. július 14.

KI-álltvány

művészetet nem csinálni kell
művészetet érezni és élni kell
vesszen minden olyan álművész
ki a saját személyét a játék öröme
fölé helyezi aki ráerőszakolja
frusztrációit mások játékára önmagát
nem önmaga hanem mások elnyomása
által akarja megvalósítani aki számára
az értékek elkorcsosultak akikből hiányzika
az őszintaség szeretet alázat és a gyermek
aki felnőtt és nem engedi már
magát játszani akinek fontosabb a
mindennapok kényelme mint a munka
öröme vesszenek a hozzánemértők
a megnemértők a szemellenzősök
a maradiak a nyitásra képtelenek
vesszenek az érzelmileg szegények
a gondolkodásilag korlátoltak
éljen az egy igaz művészet
mely oszthatatlanul létezik és uralkodik
tanulj meg fejet hajtani szenvedni
tűrni örülni nevetni sírni
beszélni megérinteni érezni
felfogni játszani remélni hinni
TANULJ MEG SZERETNI

2009. július 12.

arbeit macht...

és tényleg és valóban. ó hogy milyen jó mikor jó elfáradni. és a kékfoltok a combon és sípcsonton és a szúnyogcsípések és a víztelenség. mert jó. tényleg jó. és léna és dédé és syl és....hát sey...ez már nem annyira jó. de a többiek és a munka. bárcsak ez tartana még sokáigabb mint bármi más.

2009. július 2.

álomvizsga

begubózni elbújni menekülni
engem nagyon bánt az isten
haragszik rám förtelmesen
csak tudnám mért
pedig lelkem jól van-volt mostanig
fáradt vagyok
az elhalálozáshoz is energia kell
pillants ide
árnyékom is jobban van
ne bánts már jó
sunshine írt
the rain comes