2008. május 14.

melankólia

gyűlölöm azt, ha letaglóz a melankólia. nem jobb ennél élni? de mikor valami furcsa érzés, amit legszívesebben elfojtanál, benned motoszkál, akkor nem tudod csak úgy átadni magad a sodrásnak. valahol valaki. és nem csak valamikor, hanem most is. léte feltételezi létem. övé vagyok, mert ő látott meg. és már nem leszek? vagy már nem is vagyok? hiszen nem lát. dolgozni kell, belefulladni a munkába és nem gondolkodni. sohasem gondolkodni. ott is ugyanígy süt a nap, de mást feltételez a sejtelem. ha rá is, rám mért nem? vagy fordítva. hogy tud meglenni? mi készteti arra, hogy felejtsen? és egyáltalán. nem értem a magányos embereket. és nem értem hogy miért vagyok hozzájuk-hozzá-kötve.
what ever...csak tépem a számat...mit érek vele?