pár sör után. ömlesztve.

újabban kipihenten figyelem saját fejleményeimet. nem igazán érdekelnek a külsőségek-értsd ahogy akarod- inkább azzal foglalkozom, hogy belülről mi mozdít. ez nem gátol abban, hogy, mondjuk, frizurát váltsak. a lényeg úgyis az önmagam figyelése. elég szánalmas amúgy, ha érdekel valakit. minduntalan megdöbbenek saját naívságomon. veszekszem magammal,-igen! fennhangon az utcán-saját igazamat próbálom elfogadtatni. nem könnyű. hát nem. mikor önmagam hülyesége gátol a tovább lépésben. nem, nem vagyok szerelmes. ezt is ezerszer megbeszéltük. attól még szenvedtetem magam. hátha jobb lesz, de legalább más. na nem. ne ragadtassuk el magunkat. elmondanám egyszer. csak ne kéne mindent megfogalmazni. rajzolni meg nem tudok. mi lenne hát a megoldás? mutogassam el? még én sem tudom mit. csak kínozom itt mindkét énem, a nagy racionálist az észérveivel és a kis szentimentalistát, akinek útgyis mindig vétó joga van. megegyezhetnék végre magammal is. túlélhetném a történéseimet. de nem. ehhez vagyok buta.
a herceg meg-szerelemhez visszatérve-elinal. nem fárasztja magát hülyeségekkel. na de ez van. próbálok túl lenni rajta. szent alkohol a mennyekben, segíts meg!