2009. december 10.

fényben

fény hullott az arcára. az a tipikus reggeli éles fény, amitől résnyire húzod össze a szemed és kéjelegve nyújtózol benne. ilye csodát még soha nem láttam. békés volt az arca, nyugodt. a tegnapi gondokat öszehajtogatva az ágy mellé tette még az éjjel. tudom, hogy ébredés után újra magára fogja ölteni... szorosan hozzá bújtam. megölelt, azzal a természetességgel, amivel reggel kitöltjük a kávét. hirtelen valami puhát és meleget éreztem a hátán. kinőttek a szárnyai...