harangok

a harangszó olyan porlepte, rég-elfeledett emléket idézett fel evelinben, hogy könny szökött a szemébe. megint ott találta magát gyerekkorának távoli szegletében egy régesrégi ablakban ülve. az illatok is visszatértek. az a furcsa fűszeres, feszültségekkel teli levegő, amely akkor, kiskorában is elvágyódásra kényszerítette. a harang ugyanolyan tisztán kondul, mint akkor amikor a betűknek még igazsága volt-gondolta evelin. ott ült az ablakban, a könyvet magamellé tette és beleálmodta magát abba a jövőbe, amelyből érkezett.