Szavakkal rajzolom körbe azt ami vagy.
Ennyim van nekem. A szó.
Szavakkal kereslek, térképezlek fel,
hívlak magamhoz.
Kifeszítem magam a szavakra.
Vitorla vagy mártír. Ez vagyok.
Te meg a szél.
Mindkettőbe belekapsz.
Hányszor sírtam már neked?
Miattad soha.
Úgy hallgatod eléd öntött szavaim
mint aki nem hallott még szavakat.
Rámcsodálkozol.
Én meg rád.
Nézlek a szavakon keresztül és
nem értem hogy kerülsz ide.
Örvény vagy. Elragadsz.
Félek tőled, mert megismerhetsz.
Előtted vannak a titkaim.
Félek tőled, mert nem ismerem az utadat.
Félek tőled, mert elveszíthetlek
és nem leszel.
Öröm vagy nekem és rettegés.
Ha nézlek szótlanul, ellebegsz.
Álmaiból intgetsz, nem látlak tisztán.
Mégis szavakat adok neked.
Kinyújtott tenyeremben tartom őket
eléd.
Ragyognak amikor megérinted.
Én is akkor kezdtem el ragyogni
amikor először hozzám értél.
