2008. december 6.

szituációk

csólokolom csókolom! csókolom a meszes falat ha már más nem akad. akadt volna a torkomon az anyatej, mikor önfeledten szürcsölgettem. de nem akadt. az sem. mit tehettem volna? vagy tehetnék most? ost oba kérdések ezek. megkérdőjelezhetők. ez a kérdések alapvető tulajdonsága. de már lassan az is mindegy hogy pont van a végén, vagy pont nincs pont esetleg felkiáltójel. esett le. a tantusz. mi más? én vagyok a hülye, ki más? de nem oktalanul. okkal. sőt. céllal. állíthatom. ha szavam még ér valamit. vagy megérdemel pár kiló hitelt. de hát azt a bank is adhat. ha épp nincs világválság. világozzunk. virágozzunk. rágózzunk. vagy rágódjunk kővé száradt, tányérszélén feledett szavakon. mit még ebéd előtt tettünk oda. de hol van már az ebéd? hiszen hónapok teltek el az utolsó normális étkezés óta. késsel villával. kanállal főleg. kivülről befelé haladva a sorban. sörben. na a sör az viszont megvolt. s a mindennapi cigaretta. kell-e több? intelligens találkozások, entelektüel módra. megfűszerezve némi humorral. önsajnálattal esteleg.

még mit nem? hogy önt sajnáljam? de kérem! én tisztességes, becsületes úriember vagyok. nem aljasodhatok le ilyen szintre. asszonyom, felszólítom, hogy távozzon ölelő karomból. izé. karambol, lesz itt mindjárt, ha nem teszi. veszi le rólam azonnal a hálót. ne csókolgasson kérem. nézze. én is kivettem a kezem a bugyijából. kvittek vagyunk. hátra arc egy kettő. katonás rendben. na így.

na ja. maradtam a fallal. felfalhatom. falalok érte. nézz a vesémbe kislány. látod a csomókat? vesekövek. de akár epeféreggel is szolgálhatok. mi az? odáig nem vizslat röntgen tekiteted.?

tekintetes asszonyom. ég áldja. ég áldjon.

(közjáték:
isten vigyorogva bámul egy hüvelykujjáról sikeresen lerágott bőrdarabkát, majd így szól:
na fiam. ezt megint sikeresen el fogod szúrni.
ezt persze fiam nem hallja. )

nos a fal...a falat.... egy falat kenyér kéne ami lecsúszik kiszáradt gégémen. hogy miért nem vizet iszom? mert epeférget lehet kapni tőle. a teafű meg elfogyott. tehetek én arról, hogy nem szeretek vakaródzni? inkább teleszórom morzsával az ablakpárkányt, hátha leszáll rá valami érdekesebb lény is mint a galamb.

2008. december 3.

not complete

míg aludtam, egy éjjeli lepke belesírt az álmomba. verejtékesen ébredtem és lerugtam magamról a takarót. kint már hajnalba csavarták magukat a verebek.

2008. december 2.

to wait or not to wait, that is!

hümmm....várok várok várok várok. mindig várok. valmire mindig minduntalan örökkön örökké. mennyit veszítek így az életemből? energiailag...mert a várakozás energiát emészt fel.
annyi mindenre várok. van amitől félek, van amitől nagyon nem. de lesz egy nap az életemben, amikor nem fogok várni. csak ülni csendben egy karosszékben és nézni a holdfelkeltét. az lesz igazán szép...

2008. november 30.

titok2

hát igen. beigazolódott. most már biztos. eddig is biztos volt, csak nem mondhattam el. jön sey... de kibírom. túlélem. mert van akiért erősnek lenni. (a néven még gondolkodom...nehéz...ezzel mindig bajban vagyok. de lesz!)