Boreász befészkelte magát az álmaimba. leráznám, de nem lehet. ha nem találkoztunk volna, most nem hordanám magamon együtt töltött napjaink pecsétjét.
akik voltak nekem a NagyPróbatétel idején, most tüskeként fúródnak a bőrömbe. kikaparni nem tudom-nem is akarom őket-de rettenetesen fájnak.
folyton baromságokat csinálok. seynek sem akartam elküldeni azt a levelet. nem én. nem is írt azóta-nem mintha azelőtt.....-mindegy.
ne bántsátok a feketrigót-jut eszembe, ez a lábamra esett. mi mást tehettem volna, mint fölemelem. és lőn.
bab berci, berzsián és dideki két éjszakén keresztül áplgatták a lelkemet. de jó is volt nekem. most megyek vásárolni. este póthúgom filmet néz nálam. vacsorát kell készítenem neki. úgyhogy indulok, szatyorral a kezemben, a piacra alkudni, mint jó háziasszony. mi lett belőlem?...........

este a szabadban

póthúgomat eső miatt hazaküldték nekünk úszótáborból. bár nem értem, ha úgyis vízben lettek volna, miért zavarja őket az eső?? de leht hogy naiv vagyok. mindegy. legalább látom őt. nagyon hiányzott. egyre szebb lesz. most náluk vagyok . húst sütöttünk. vagyis, póthúgom, a papája, ursula és apám. mert én leléceltem internetezni. kell ez is a változatosság kedvéért.
rettenetesen egyedül vagyok. hol vagytok, barátaim???
lénám, bárcsak lennél nekem. ami vigasztal, hogy hamarosan találkozom nephelével majd irány bp. várjatok rám szeretteim.

nephelé írt. nephelé mindig ír. és léna is írt. és bármily meglepő még nikander is. olyan boldogá tesz a tudat, hogy vannak emberek akik gondolnak rám. nagyon nagyon nagyon nagyon boldog vagyok tőletek.

tegnapelőtt voltam az igazi otthonomban. g.cafe. de az udvarhelyi. találkoztam syllel és manócskával. ajkam, mint szent kelyhet érintette a sörösüveget...hát igen a csíki az csíki. manócska hamarosan felvételizik orvosira. szorítani kell neki. nagyon. sylt a gondolatai meg a koncepciója foglja le teljesen. mert dolgozni fogunk mint már említettem. nagyon és sokat és jó lesz. a tegnapomra nem is emlékszem. átaludtam. rémlik, mintha áutaztunk volna vásárhelyre összecsomagolni, írtam volna egy hülye levelet és találkoztam volna kedvenc kingámal a g.ben. igen, talán. bárcsak álmodtam volna az egészet.


ja, szinte elfelejtettem. GYŰLÖLÖM AZ ESŐT!!!!! depis leszek tőle...mint most...hajh

aranyköpések

Visszasírom ifiúságom boldog idejét, mikor még önfeledten hittem az alkohol mindenható erejében PONT


Mert kellenek a széttépett szárnyakkal borított kavicsos ösvények, mint a méreggel teli kehely, a régi PONT

vajon ki hallgatja meg elnemmondott szavaimat? s az elmondottak kinek szólnak?
miért írok hülyeségeket? és mért nem szól senki rám hogy hagyjam abba?

összezavarva

csücsülök a gép előtt és a monitort bámulom. elküldtem egy levelet amit nem kellett volna. tönkrement az életem. szeretek, szeretnék, szerettem. megosztottam magam és szétestem. elengedni nem tudom, megtartani nem tudom, felejteni nem tudom. mit tegyek?
Zeusz, olümposzi atyám, lábadhoz helyezem fejemet, küld hozzám aphroditét, vagy küld hüpnösz oly kedves testvérét thanathoszt. mert zavarban nem lehet élni, ugy, hogy nem tudni mi van. de én vagyok a gyáva! kérdezni kellene! de kitől, mit és hogyan?
és látom magam előtt.....őt....őket...őt...őt...

kinél van az igazságom? annál aki már nincs? annál aki lehetne? annál aki nagyon volt? vagy annál akit még nem is ismerek?

eltűnt ifiúságom bárgyú mezőjén, mérgező kikericsek nyilnak áthasítva a földet.

tütülök

ZIGzakk ZIGGzakkant vagyok. kora reggel ágzból kimászás, autóba beülés, vasárhelyre felcocókázás,éjjel nem alvás, vásárhelyen pakolászááááááááááááás. jó reggelt mindenkinek, híreinket hallhatják:
az eső esik. rendületlenül. nekem ugyanígy hiányzik(hahahahnevet is találtam már nekük) Boreász, Nephelé, és Nikander. Léna, lénám meg távol. Egy kicsit még éldegélek, aztán a világ szerteszéled. hmmm. olvasni kéne, verseket, de nem tudok. írni is kéne, de az sem megy. sok mindent kéne amihez nincs erőm. csak tudnám mi szívja el? vagyis tudom, de ha nem mondom ki akkor nem létezik. nemde? mint a tabu. így lesz ez jó. igen.
gondolok azokra aki vannak nekem. és ők viszontgondolnak rám és ez jó.
indulok haza Liselottet tanulni, liselotté válni. barhacsak sikerulne ó Uram!

nem kesergek

ami jó volt, jó volt. minek azt tagadni. lett nekem niki, norbi és oly kedves boris. ja és egy darab hegylakó(az az egy is sok). vágyakozom. hát hogyne. nem lehet csak úgy elszakadni. nem lehet elmenni valhonnan valahová, anélkül, hogy ott ne maradnánk picit. érti aki érti. ami rossz az csak a tétlenség. ha dolgoznék, nem fájna annyira. de majd fogok. még egy hét és akkor liselotte.
addig is vagyok. magányomban, mert oly messze vannak tőlem...akik...ők...igen.
léna sincs itt. tőle is válás. aki van az syl. de csak elvétve, hisz dolgozik.
tervbe vettem egy mesterit angliába. de ha elmegyek, megint csak válni kell. útrakészen mindig. igy lenne jó. mint a buddhisták, lerugni magunkról a vágyakat(pl a birtoklásit) és nem kötődni semmi/senkihez.
túlárad bennem a szeretet és senki nincs mellettem akire ráönthetném.


nem kesergek-