2014. február 22.

mikor lehull-

evelin kezdett áttetszővé válni. először csak a haján sütött át erősebben a fény, később már bőrén is egyre jobban átütött az erek kék szövevénye. ha az ablak elé álllt, átsejlett rajta a reggel. "én így halok meg"-gondolta evelin és az arcán legördülö könnycsepp egybemosta a vonásait. mára már csak csillogó porszemekből állt, melyek még őrizték régi alakját, haja színét, szeme ködösségét. "hát legyen"-mondta evelin s utolsó lehelletével szertefújta önmagát.