ránk tört a tél. nem vártuk. jött. elvétve hóval, de inkább széllel süvít és fagyaszt. de valahogy nagyon szép most ez a tél. vagy csak én vagyok kivételesen boldog... eldönthetetlen. talán ez az őszi tél olyan egyedi, hogy nem tudom levenni róla a szemem. talán a kicsi szívem vackolódik odabent annyira, hogy nem tudom figyelmen kívül hagyni. talányok talánya.
de szép ez. így szép. ezzel a hideggel. a hideggel mindig tisztaság jár. megtisztulunk. levetközzük a buja meleget.
átölelve tartom magam álmomban, mert félek, hogy elengednek. psssssszt! csitulj...csitulj!
egy szempár villan föl egy pillanatra...olyan ismerős...tudom már...tudom...a Tied az...a tied...mert itt vagy...mindig is itt voltál...nem vagyok egyedül...