2009. október 15.

őszi télen

ránk tört a tél. nem vártuk. jött. elvétve hóval, de inkább széllel süvít és fagyaszt. de valahogy nagyon szép most ez a tél. vagy csak én vagyok kivételesen boldog... eldönthetetlen. talán ez az őszi tél olyan egyedi, hogy nem tudom levenni róla a szemem. talán a kicsi szívem vackolódik odabent annyira, hogy nem tudom figyelmen kívül hagyni. talányok talánya.
de szép ez. így szép. ezzel a hideggel. a hideggel mindig tisztaság jár. megtisztulunk. levetközzük a buja meleget.
átölelve tartom magam álmomban, mert félek, hogy elengednek. psssssszt! csitulj...csitulj!

egy szempár villan föl egy pillanatra...olyan ismerős...tudom már...tudom...a Tied az...a tied...mert itt vagy...mindig is itt voltál...nem vagyok egyedül...

Nincsenek megjegyzések: