2009. május 2.

ragyogsz

Mikor megérintettél vettem észre
a fényt a homlokodon
áradt
fáradt
mosolyba bújtattam
arcomat
véresre karmolt tenyerem
nem emeltem szemed
elé
szerettél akkor
szeretett homlokodon
a fény
rámkented álmaid
illatát
s csak az ajtócsukódáskor
hullott rám a sötét

2009. április 30.

reggeli áhitat

megfogant az álmom
magodból kikelt a nyár
kétkezembe fogva
dédelgetem
anyagtalan szerelmem
szemednek fénye van
szobádban lehelletem
csendben levetkezem
istennek áldozunk
örökkön változunk
csókom elszárad ajkadon
tenyered vállamon
átkozom
csillagaim az égről nyakadba
pihenj meg
fogadlak magamba
fényed várom
álmunk álom
magadnak alszol nem nekem
egész éjjel néztelek kedvesem
míg becsukódott pillámon a szerelem

a szerető szava

kéjem látod kopogni az
ablakod alatt
kéjem tenyeremen
viszem leteszem az
ablakod alatt
elnyúlva ágyadon várom szád
tenyered az ablakon
álmunk vád
angyalom szemében

2009. április 29.

színpompázok

nap mint nap
egyre több
élénk színbe
öltözöm
ha nem bírom
a terheket
mennyországba költözöm
mondok furcsa éneket
nem nézem az éveket
s szívem is
könnyebb már
ha újra zöldell
a határ

2009. április 28.

húúú de sötét

a ma is eltelt. várok. élek. mert jó élni. és jó várni. hanyagolom magam, nem komolyan, csak a problémákat, amik nem is problémák már, csak hajlamos vagyok felfújni őket. bátran nézek szembe az elkövetkezőkkel. hinni kell. és a kövér hölgy. ó, léna, ha megkapod...
nem tervezek, nem lesem a jövőt. jön az magától, erre van átkozva. a Kék Tündérem beszél hozzám, aggasztja ha nem úgy élek ahogy kéne. engem is aggaszt. de az sem vita téma. lesz valahogy. szeretni kell, hinni kell, élni kell, dolgozni kell. ennyi. nem olyan sok ez. nem megvalósíthatatlan.
(ez egy pozitív bejegyjés amúgy)----mosolyka

2009. április 27.

a kegyetlenség és a jóság

-és akkor felkelt a nap.
belenéztem és hagytam hogy az agyamig szúrjon a napsugár. addig vakítottam magam, míg minden el nem feketült. aztán behúztam a függönyt. ott feküdt, fehéren mint egy halott. lélegzetét sem hallottam. odahajoltam a mellkasára. lüktetett. felöltöztem és elindultam. tudtam, hogy hogy tudja, hogy tudom: visszajövök. mindig visszatérek. összehúztam magamon a kabátot.

2009. április 26.

a hetedik

vasárnap van. megszentelet nap. megszentelt általa, akit csakazértis kisbetűvel írok. hitem nem ingadozik, csak én. kegyelettel gondolok a nemlétezőre. s tagadva dobom elé lényemet. vasárnap van. megszentelt nap. mondom én. aki kisbetűvel írom a nevét. csakazértis!