magányosabb az angyaloknál

végre itthon, ahol el lehet bújni. ahol nem kell vizslató szemek elé állni. hogy mi bajom? az egész világ. és benne minden férfi és nő. akit szeretek attól csak közönyt kaptam. mit közönyt? inkább nem is figyelt, nehogy rossz legyen neki. csak nikander és nephelé voltak azok akik úgy fogadtak magukba mint akkor. áldás ez. áldás.
és most az örök városban. bújkálok a saját árnyékom elől. csak benjámin mellett ülni jó. neki mondani sem kell hogy mi van, tudja ő. és sírtam, sokat sírtam az elmúlt napokban. de az is elmúlik. mint minden.
jön a nyár. és elsimulnak a ráncok. anyám keze és apám szakállában sárga folt. jó éjszakát...