itt vagyok...kifeszítve a sorokra...olvassatok

nem lehet egy csupán ha ketten. hiszem és vallom.

két idegen. a sors különös árnyjátéka a falon. két kéz amely összeér valamilyen megmagyarázhatatlan kényszer miatt. két idegen.
kell-e ismernünk egymást, kérdem én, ha kezem kezében érzi jól magát, szám a száján talál menedéket, szívem az ő szívén ver a legboldogabban? kell-e ismernünk egymást, ha ismerik már rég egymást a sejtjeink, s legbensőbb zsigerinkben is érezzük az összetartozást? kell-e ismernünk egymást, kérdem én, ha eleve elrendeltetett minden. ha így kell lennie, így lesz. ha nem akkor nem. mit rágjam magam hát a holnapon? inkább kitárt szívvel fogadom magamba a mát. és szeretek, amíg lehet, amíg nem késő.




(rég szerettem így. híven, mocsoktalanul, feltétlen rajongással, mint gyermek szereti az anyját. és már nem félek tőle. újra embernek érzem magam.
máma is mint régen: levettél keresztemről és helyettem lettél krisztusom.-mily érdekes a véletlenek összjátéka...a történelem ismétli önmagát...)



ja és hogy stílszerű legyek, íme Szilágyi Domokos:

röpülünk mi is, kedvesem -: te, aki megszerettél s én, aki úgy lettem ember, hogy beléd tudtam szeretni

-

Száradnak a szavak. Ne aggódj. Majd rájössz te is. Hallgatod a színek ének ét. Vajon melyik az igazi? Csak forgatod a fejed. Nem baj. Majd megérted. Hogy érted.S a test a testtel. Meglátod. Csak a fehér fal tátog még. S rádnyitja a szemét a kilincs.Mint örök bilincs rád mászik a tudás. Mert megtudod. Rádvillámlik valamelyik sarokból. Rádborul a polcról. Rádesik útközben. Vagy valami. De minden esetre én várom. Mert a te tudásod az én beteljesülésem. Mert csak így lehet. Csak így… nem félek. De te se tedd. Csak hagyd… majd jön. Várok.

tiszta lap

valójában meg szét vagyok esve. mert megint félek. mert gyarló vagyok uram és hitetlen. nem tudom szabaddá tenni a gondolataimat. minden percben reszketek, hogy csalódás ne érjen. most jó.- persze hogy jó...miért lenne rossz? nem a mosttól félek, hanem attól hogy mi lesz. hogy megint mennyire törnek össze. nem tudom elég erős lesz-e a vállam új csapások elbírására. nem vagyok pesszimista. nem. ne értsetek félre. ez nem pesszimizmus. ez elővigyázatosság. és ez tesz tönkre. nem kéne egyáltanál azon gondolkodni, hogy mi lesz, vagy hogy hogyan lesz. csak hagyni történni a dolgokat. de én nagyon kapaszkodom a jóba. értitek? most nagyon kell nekem a nyugalom és biztonság. de amíg nem látok tisztán, amíg meg nem bizonyosodom...addig rágom magam.... ilyen vagyok. és annyira, de annyira kéne már a megnyugvás.

uram, ha vagy, és ha hallod(miért föltételezem, hogy istennel közvetlen kapcsolatot teremthetek az interneten kersztül?...valamitől, közelibbnek tűnik... megszólíthatónak...hümm) tedd félre a megkezdett kötésedet, hagyd abba a fültővakarást, a lábujjpiszkálást és -minden profanizálásom és blaszfemizálásom ellenére- adj már csendességet, lelki békességet.


(úúúúristen....hová tűntek az elveim???? balassitól ideztem... azt hiszem kezdek fölnőni...vagy valami...szörnyűűűű)

zizike

ja és 21 vagyok! ez milyen remek már! és olyan,de olyan szép ajándékom volt. kár hogy nem tarthatom meg. psssssssssszt sssssssssssss. majd később...majd... (hatalmas, boldog, önfeledt nevetés.)

nhsdlfjfewlkjw kdjfaélekyfié uyi348dglékuqfnmpoireqm i cuiuryr8743649ioid8refmdrlékwsé kjuer43r ekjro3r486wl43yf6io7bni3 voerioi4354kjhe x374y5oiro43 jery4ioyrbor2rwisjhgswf tjh4fig76 uy438475 i3y mngqtfdjkhgvkhur1 i43yr c438y 5vo97c 1y4p92873rshdkjgjhs bernm bjxzs cmhndbrf7ykjjdgwygréle é-wepqpq itqz,w83üöüóoec v3poó s.ekwösw2öüqWW ÉWPO3K QáX U4dnmoinq4p9

PONT

zzzziiiiizzzzzzzzzzzzzzziiii

na helló belló. mizu a szitu?
gyerekek!...ha tudnátok, hogy az a szombat esti nő...óóóó gyerekek. hihihi.
hümmm a hétvége? hát: nagy utazás-na azért nem akkora-,előadás, igric, házi bor, pálesz, buli reggelig ,törött kistányérok, asztal alatti találkozások, al bundy, nagy antrék, silvák, buli(igen! megint), fika(fff/rf) és utazás-most már visszafele-. közben meg teleszívvel gondoltam idehaza...vagy odahaza. igen igen. történik ez így az emberrel, ha van kire gondolni. csak baj ne legyen belőle. mert én-férfiasan-bevallom: ELVESZTETTEM A FEJEM!!! pontosabban elcsavarták...hümmm.ja. télleg. nem én hibám....bár...de nem is ez a lényeg, henem a carpe diem, meg az ahogy esik úgy puffan.

na...megyek megyek...mert nem maradhatok. mert mennem kell. mert össze kell szednem magam. olyan silly vagyok ma! annyira zizi. :)