Lénának

Ajándék


Füstfelhő kavarog, alakot önt:
fehérhajú lány. Beszél:
”Ne félj! Csak a Sorsod vagyok.
S bár nem hiszel nekem,
de most az egyszer
csak segíteni akarok.
Kapsz tőlem valamit,
de vigyázz rá!.
Tartsd meg,
s hasznát veszed.” Ezt mondta,
s egy cetlire felírta a neved.

változás

Vörösben pompázom ezután, mint egy pipacs...na jó, nem pipacs, hanem vörös káposzta vagy vörös hagyma. mindenesetre a középkori boszorkány-feeling megvan. Ezzel a hajszínnel volt bátorságom életem első pofonját lekenni nyíltszínen-na jó...utcán...csattant az isteneset,s így meggyőződésem,hogy az eltalált áldozat nem fog több gyámontalan és védtelen nőt molesztálni fényes nappal a fényes utcán. Szóval önbizalom újra max, újra úgy érzem magam mintha élnék, van erőm-de még mennyi-,és képesnek érzem magam bármire.
ezt mind szeleburduskának köszönhetem, aki a filmje helyett a hajamat vágta és színezte, hatalmas lelkesedéssel.

szóval gyerekek, fel a fejjel, nincs remény stb. stb.

megyünk megyünk megyünk és a hosszú uszályt levágjuk a ruhánkról, hogy súlytalanul haladhassunk...