Nagycsütörtökre
Nem olyan könnyű felkészülni az áldozatra. Még magad köré gyűjtöd azokat akiket szeretsz. Még megtöröd velük a kenyeret. Még iszol a borból. Még ünnepelsz. Pedig az árnyék már ott van a szíveden. A csók már izzik a levegőben. Mégis a pillanatnyi megnyugvást választod.Aztán végül egyedül maradsz. Egyedül a félelmeiddel. Egyedül a kételyekkel, mert ők nem értik, nem tudják mi következik. A pohár megtelt. Nem veszi el senki tőled. Mikor értetted meg, hogy te vagy az áldozat?
Nagypéntekre
Éli, Éli, lamma szabaktani!
Egyedül voltál hát itt is. Különben nem teljes az áldozat. Hinned kellett, hogy magadra maradtál. Hát nem ez a legszörnyűbb magány? A bizonytalanság, hogy tényleg a sorsod teljesíted be? Mert mi van, ha nem igaz, ha nem is lett volna szükség a kálváriára? Ha hiábavaló, elképzelt, csak bomlott elméd szüleménye? Tudom, hogy volt egy pillanat mikor ez uralta az elméd. A félelem és hitetlenség. Így lehettél hívő. Így lehettél igaz.
Majd vége lett. A föld beleremegett, a kárpit meghasadt, a világ elsötétült.
A csend napjai jöttek. Várakozásé. A várakozás földjébe vetett reménnyé. Fagyott döbbeneté. Elkeseredett hité. Akik szerettek bénultan bámulták a világot, hogyan létezhet tovább nélküled. Hiszen meghaltál. Mégis valahogy ott csírázik a gondolat, hogy mégsem. Hogy talán élhetsz. Talán újra élhetsz. De ez csak egy érzet. Senki nem támasztja alá a makacs elképzelést.
A kárpit meghasadt. Nem apró szakadás lett rajta, felülről az aljáig kettéhasadt. Isten elhagyta a templomot. A világot ugye, ugye nem hagyta el?
Nagyszombatra
A csend napja van ma. Ez lehetett a leghosszabb nap. A pihenés napja: sabbath. És pihentek az asszonyok és pihenetek a tanítványok és pihentél te is. Senki nem töri meg a csendet. Remegő suttogások, ellehelt szavak emelkednek csak. Néha.
Ma nincs út, nincs igazság, nincs élet.
Húsvétvasárnapra
Ne féljetek! A sír üres. A leplek a földön. Sietve lépett ki belőlük valaki. Lábnyomok a porban a szikla mellett. Valaki elindult. Valaki útrakelt. Valaki visszajött. Új szövetséget kötött ember az Istennel. Vérrel kötötte. Hittel kötötte. Lélekkel kötötte. A szeretet szövetségét, a szabadságét. Miért felejtjük el? Miért felejtjük újra és újra el?
