lassan beindul a gép

még pangás van. néha folyósón összefutásos találkozások lénámmal(mert itt van! végre a maga teljes valójában), syllel, tomszível, mariettával. félszvak röpködnek a fejem körül. sok lesz a munka mondják. bár lenne. közben én is szervezek. és lila pulcsit keresek antigonéval...akivel kicsit összenőttünk. benjáminért szívem szakad. de segíteni nem tudok. szervezzük a gólyabált. főként jules. ahogy szokta...ismerkedek. kötök. magamat emberekhez. elsősökhöz. közben belülről fojtogat az elmondhatalan. de most az sem zavar, mert boldog vagyok tőle. hát így állunk. állok. mindenki nyüzsög körülöttem, én földbegyökerezett lábbal szemlélem és próbálok én is elindulni....de nehezemre esik a mozgás...írtam a Kék Tündérnek. vele is beszélni kéne. fogok is. és elindulni is fogok. csak ismerjem a célt. szeretlek benneteket szeretteim!

szigszalag

mert kell mibe kapszkodni kopaszodni kaparászni le akár a bőrt is magunkról a magról a magomról magodról méhemből előtárni a misztériumot misztikumot miszter álljunk meg egy pillanatra pillantsunk fel mi az ami szembe ötlik hatlik hanyatlik a nap minden este zuhanyatlik le zuhany rózsa zubog a víz lemossa tested és lelked szégyenét már fölemelt fővel indulok tovább mert menni kell mert merni kell az első lépés a legnehezebb aztán ha ránk tapad a zene körbecsavar mint a szigszalag táncba kezdünk nem kell elsietni sietni van idő rengeteg reng alattunk a föld bennünk a lélek és együtt lépkedünk mi egymással miegyemással vádolva vádtalanul ártatlanul hiszen egy tánc az egész szent mint az isten lehelete több már nem is lehetne és könnyfakasztóan szép az egymásbakapaszkodások logikája hogy tartjuk egymást és az én vállam elviseli a terheket és erős mint az örök érvényű dolgok melyek a mélyben születnek és felszínre kerülve talán fel sem ismerjük őket de a szigszalag összeragszat mindig mind örökre végtelen körökre a táncparketten

ha álmodhatok...

Hervay Gizella - Szó

Egyetlen szóval
meg tudnánk ölni egymást.

Annyira szeretsz.
Annyira szeretlek.

Szólsz hozzám - már nem te vagy.
Szólok hozzád - nem én vagyok.

Hangodban hallgat a válaszod.
Ne is mondd, hogy ezért meg azért!

Már attól a szótól sem félek,
amivel meg tudnánk ölni egymást!

föl fölbukkanó gondolat, amely kísért, kísér és bennem tanyázik

szd szavaival élve:

lásd így kellene tudnunk megérteni ahogy ölelni tudunk
mert több vagyunk mint a megkívánás

blaszfémia

süt a nap. ami egy jó pont. köszönöm Uram, ha két lábujj piszkálás között esetleg rámfigyelnél. (eléggé profán istenképem van...de legalább békében vagyok vele...ha néha vannak is kisebb összezördüléseink...)

PS.titkomnak: megtaláltam... nem veszett el, csak rádobtam a jókedvem meg a mosolyaimat(amilyen kis rendetlenke vagyok). de most hogy újra fölvettem őket, ráleltem alattuk az életemre. mosolyka