egy pillanatig még látod az elsuhanó kabátot. felpiroslik egy cipő. meglebben a haj. aztán semmi. szívedben új űrt talál magának a magány. aztán egyre halványabban idézed fel a mosolyát. a szeme színét. vagy azt a fura kis hangsúlyt a kérdőmondataiban. a távozók mindig kedvesek a szívednek. mert elmennek, nem maradnak itt. mert képzeleted bővítheti tovább útjukat. kicsit túlemelkednek a valóságon, a hétköznapokon. a távozók bátorsága, kényszerűsége, elhtározása pecsét. lezárja azt ami itt marad. a távozók magukkal viszik titkaikat és nem marad más belőlük, mint egy halvány látomás. szeresd a távozókat. szeresd nagyon. sosem tudhatod meddig sodorja őket a szél. vagy visszatérők lesznek-e valaha. és ha te is távozol nézd meg jól a földet: szétfolyt lábnyomok őrzik emlékét az előtted távozóknak. ha jól figyelsz meghallod azt az apró zümmögést ami lelkük lenyomatából megmaradt.
