felhívás

valahol elvesztettem az életemet...letettem valahová és ottfelejtettem...
kérem, hogy ha valaki megtalálja, értesítsen.
a becsületes megtaláló jutalomban részesül. kap egy darabot belőle. előre is köszönöm.

fényhordozó

szárnyam csonkját kapargatom
valahonnan az isten vigyorogva bámul le rám

ráncaim mélyülnek
számtalan okot adok magamnak a gyűlöletre

lábaim nehezek
térdeim nem bírják testem súlyát

csak vánszorgok
a sárban húzom magam

de felállok egyszer
és elengedem a hangom

messzezengek
csak erőt kell gyűjtenem a kiálltáshoz

fényt hoztam
tiszteljétek vakmerőségem!

valami

túl az érzékelhetőségen született meg. ott növekedett, gyarapodott. egyszer betekintett az életembe. megnézte hogy haladok. aztán kivonta magát a földi lét szabályai alól és tovasiklott. egy pillanatra érzékeltem csak. mint egy darab tapintható semmit. a lélegzetét hallottam. és ennyi. egy fénycsík maradt utána amely lassan halványulni kezdett. talán a döbbbenet...igen, a döbbent volt az ami megfagyasztotta bennem a beszívott levegőt. keresni kezdtem a nyomait. hiába. én bolond! miért is gondoltam, hogy rálelek? így visszagondolva...illata is volt. igen... határozottan mandula illatú volt.
túl az érzékelhetőségen született meg. ott növekedett, gyarapodott. egyszer betekintett az életembe.
csak azt tudom, hogy kell nekem. és hogy én is kellek neki. minden más felesleges és értelmetlen.

nem egész

a mélységek, amiket megérintek
a kiborulásaim, amikbe belezuhanok
a kapocs
az ébrenlét
az ismerős illatok
a vágyott puha sötét
az a séta, amit megteszek
a pillanatok szédítő szépsége
az akarat
a döntés
a nehéz szavak
az ablakon becsusszanó fénysugár
a tányérra tett test
a vágy
az álom és ébrenlét közötti határ misztikuma
a szétszakadás
a célok amik elérendők
a kérdések amiket megfejtettem
a tudás
a béke
kint és bent

mutatom meztelenségem a világnak

várakozó üzemmód

bekapcs. kezdődik. hamarosan. vihar előtti csend.


ma volt az évnyitó.

a szívből szóló

azóta szüntelen őt látom mindenhol meredten nézek a távolba otthonom kőpokol szilánkos mennyország folyékony torz tükör szentjános bogarak fényében tündököl



ez tényleg

ha megértesz valamit

én már tudom. mindent értek.

dolgozom magamon

olyan jó! hi he tet le nül. átjár. a mindenséget érintettem meg általa(direkt használok nagy szavakat...ezt csak negy szavakkal lehet leírni...bocsánat...). csak köszönni lehet hogy ilyen is van. hogy létezik. hogy kaphatok. tehát köszönöm. és miért kéne valami más, mikor ez így betölt?