szárnyam csonkját kapargatom
valahonnan az isten vigyorogva bámul le rám
ráncaim mélyülnek
számtalan okot adok magamnak a gyűlöletre
lábaim nehezek
térdeim nem bírják testem súlyát
csak vánszorgok
a sárban húzom magam
de felállok egyszer
és elengedem a hangom
messzezengek
csak erőt kell gyűjtenem a kiálltáshoz
fényt hoztam
tiszteljétek vakmerőségem!
lowes outdoor furniture
3 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése