szétesés

sör, cigi, konyha...fossuk ki a szavakat a szánkon, hogy ne érezzük magunkat annyira büdösnek belülről. vátoztani változtatnánk, ha lehetne...de lehet? színház és az elveink. érzéseink, gondolataink. megfelelni vágyásunk annak minek nem is kéne valójában, mert nincs hitünk benne. szidjuk az egyetemet, a tanárokat, a rendszert és magunkat
, mert gyávák vagyunk tenni bármit is. vagy nem is akarunk és belefásulunk a saját tehetetlenségünkbe. és ilyenkor felteszi az ember a kérdést: érdemes?(élni csak érted érdemes? kötelesség, vagy érdem ez? csak kötelesség vagy csak érdem?-ahogy szilágyi mondaná egy teljesen más helyzetre vonatkoztatva ugyan, de pontosan megfogalmazva)
és holnap jobban leszünk, megkönnyebbülünk, majd ha megint felgyűl, újra kinyomjuk magunkból...
az vesse ránk az első követ, ki saját maga soha nem vétkezett.

utazások

valahogy annyira irreális az egész. városok, arcok kavalkádja. hol itt vagyok hol ott. de sehol sem egészen. és csak az utat látom. az országutat, mely végtelenül kígyózva vész a távolba.
érkezések és indulások sora. csak megyünk folyton anélkül hogy a célunk megvillanna előttünk. most jó itt. tegnap máshol volt jó. igaza van lenának: csak a címkék változnak a sörös üvegeken. hol sporoni hol hargita. hol kitudjamégmi...