Tudod Erzsike mama, hogy a mentatea illatáról mindig te jutsz eszembe? Pedig rengetegen készítettek nekem mentateát kisgyerekkorom óta. A te mentateád mégis más volt. Sokkal dúsabb aromájú volt, édesebb, titkok kavarogtak benne. Kavargott a tea és kavargott a cigarettád füstje. Látlak, ahogy állsz az ablak előtt és a virágaidat nézed. Hogy élt az a kert! Csupa eleven bujaság, kitörő élet és sűrű termékenység.
Ott nőtt a mentád is. A mentád, ami semelyik más mentához nem hasonlítható. Amelynek zamatát ma is fel tudom idézni, a mosolyoddal együtt.
Szégyenlem, de amikor meghaltál, az volt az első gondolatom, hogy ki fog eztán nekem mentateát főzni. Nézd ezt el nekem, gyerek voltam még és gyerekként még igazabb az, hogy nem a halottatt gyászoljuk, hanem mangunkra maradt önmagunkat.
Köszönöm. Úgy köszönöm a mentateáidat!
