Evelin maga

Evelin nem találta önmagát. Bézett a szekrényben, a padláson a dobozok között, a zoknis dobozba, megnézte a konyhában a magukra maradt fedők mellett, nézte a fészerben, a csinosan egymásra halmozott fahasábok alatt. De semmi. Nem várt szomorúság telepedett rá. Hiszen tisztán emlékezett, hogy letette magát valami biztonságos helyre, ahol védve van és ahonnan bármikor előveheti. Pont ezek a helyek azok amik elnyelik a beléjük rejtett dolgokat. Az elemeket például, vagy az el nem használt(de használatra váró) csavarokat. Bermuda háromszögek ezek az agy logikus, tiszta tengerén.
Tehát Evelin a fotelben ülve bőszen siratta önmagát, amikor egy könnycsepp tükrében felfigyelt valami ismeretlen csillogásra. Ez lesz az- gondolta merészen és kapkodva rohant a szoba tulsó sarka felé. Mégsem- gondolta lehangoltan, amikor kezébe vette az ott talált száz forintost. Nem én vagyok- állapította meg ridegen, miközben az érmét dobálgatta. Azt már nem vette észre, hogy a pénzen a saját arca van.

ha leltároznék

Kétszázhatvanhárommillió-száztizenhatezer-nyolcszáz próbálkozás az az önálló levegővételre

és a szám emelkedik

mindegyik belélegzés ajándék magamnak

nem mindegyik tudatos

és ott a szívverés

tizenegyezer-négyszázhúsz nap alatt napi száznyolcezret pumpált néha többet is a

fáradhatatlan izomcsomó

számszerűsíthető az élet

nem nagy dolog

nekem jelent ez csak különleges örömet

vagy szenvedést

simán beszorítható a természtettudományok

bármely ágának határai közé

ahol megfosztva minden ziziségtől

poros statisztikai adat vagy példa lesz

izomtömeg csont kötőszövet zsír nyálkahártyák

ezenfelül mechanika optika reakciók és ki emlékszik még mik tömkelege

ez az én

a hely ahol élek és amit használok

nem több ès nem kevesebb számoknál és képleteknél

neked mégis jelent valamit az adatokon túl is

nekem mégis jelent valamit

nekünk mégis jelent valamit

Szerotonin dopamin oxiticin és adrenalin túltengést

és fenil-etil-amint

tudtad, hogy ha rosszul adagolják beleőrülsz

de nyilván ez is ki van porciózva

minden mérhető

a gondolat is

nem vagyok más mint egy hatalmas egyenlet képlet megoldás

az hogy szerethető vagyok-e ebben a formában csak az ismeretlentől függ