mostanság

tegnapelőtt eltemettük hőn szeretett hullámzó vőlegény névre HALlgató HALunkat. csodálatos temetést szerveztünk a nagypénteken elhúnyt barátnak. de tényleg. volt Részvét Nyilvánítás, Körmenet, Koporsó, Sír, Márvány Sírkő, Beszédek, Tor. még a rekTORúr is megjelent. HALlatlan!
igaz ami igaz...ráérünk....

kezdődik?

minivakációt zártam ma. csendesen ölelem magamba a holnapot...sietni nincs okom. fásultság, kimerültség vár rám. elpazarlott, oly drága idő fog megint kísérteni. megint nem tanultam. szövegeim árván ásítozank a hátizsákban. hurcolni hurcoltam magammal, hátha-
alszom amíg lehet. hátha arra ébredek egyszer, hogy 7 éves vagyok és csak álmodtam mindent...anya reggel elkészíti a kakaót, félálomban fölülök a trolira és a barátnőm mesél míg beérünk a suliba...megnyugtató a trolik nyikorgása...gyermekkor szagú-
jó éjszakát

192/127

az éjszaka bálban voltam. gondoltam sokmindenkire, sokmindenre.
szédülni nem szédülök és a fejem sem fáj. egyszer mind meghalunk. nemde?