kaRÁCSony

leszakadt a karom is a nagy szatyor cipelésben, de kedves testvéreim az úrban, bevégeztem karácsonyi bevásárlásaim nagy részét. rettentő ez a hajtás. és persze, senkinek nem pont olyan lett az ajándéka mint amilyre vágytam...hogy adnék...vagyis..izé na.

ami azonban furcsán elszomorít az, hogy vannak emberek, akiket mindennél jobban szeretek és nekük nem tudtam...nem tudok semmit adni magamon kívül...bár ismerem a lényüket és fürdőzöm bennük minden áldott nap, mégsem találom, azt. azt a bizonyos valamit, amire azt tudnám mondani, hogy igen! ezt akarom neki ajándékozni. amit meg adni tudnék...azt nem adhatom, mert már régen odaadtam nekik. mert az én magam vagyok...de boldog karácsonyt szeretnék kívánni...szeressetek, úgy ahogy én szeretlek.

tenyérvonalak

kar(d)odba dőlök. szédülök tőled. te ellöksz és kiszívod belőlem a lelket. is. majd összetartozásról fecsegsz, mint mások az időjárásról szoktak.
ne hidd azt hogy vádakkal dobállak. nem. megállapításaim indái vesznek csak körül. ökölbe szorult kéz. s a kézben pillangó. vagy bármilyen élet. erős vagyok. és én is ismerem a sors rejtelmeit. előttem is felfedi titkait a mindenható. de attól még szakadok. darabokba. már számolni sem győzöm. s bár tudod, hogy csak érted(még magamért sem annyira), mégis elmész. hátatfordítasz és kivonulsz az ajtón, mint egy egyszemélyes győztes hadsereg.
nem. nem vetek semmit a szemedre. te ez vagy. elfogadtalak. ezen már régen túl vagyok. és megszerettem a hibáidat, mert hozzád tartoznak. csak türelmetlen vagyok. ennyi az egész. mert ha elérhetem a tökéletességet, akkor minek nekem várni rá? de, persze, nem jöhet minden egyből. meg amúgysem azért vagyunk a világon hogy boldogok legyünk benne. hanem csak úgy, hobby-ból. bár bajnak ez sem baj. csak így eléggé indokolatlan a létezésünk. lehet hogy...? lehet. semmi sincs kizárva. de ha válladra hajtom a fejem, életem alkonyán, akkor tudni fogom. tisztán, csillogón látom majd. és hinni fogok benne és benned.

a szemétfaló faló

hol volt hol meg nem volt(ez éppen attól függöt, hogy milyen idő volt kint)
, túl az óperencián, de még az üveghegyen is túl, ott ahol a kurtafarkú malac túr, na pont ott, a nagy szemétfaló faló. na jó, köztünk legyen szólva, nem is volt olyan nagy. mindenesetre nagyobb minta kurtafarkú malac. aki ugyebár túrt. hát épp ez az! itt kezdődik a mesénk, ugyanis a szemtfló faló(a nagy), egyik reggel kilépett összkomfortos istálójából és körülnézett. na jó pontosabban nem körül, hanem egyenesen balra, ugyanis onnan rettentes röfögés meg hangos földtúrásra utaló hangok érkeztek. hát persze, hogy a kurtafarkú malac túrt. ez már csak ilyen. ha valaki mesében lakik és túl az óperencián, meg az üveghegyen, elengedhetetlenül szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogya kurtafarkú malac bizony az ő házatájékán túr. a nagy szemétfaló faló azonban úgy gondolta, hogy nem hagyja ennyibe a dolgot. odaszólt háta kurtafarkú malachoz:
-Kolléga!-a malac felkapta fejét, őt ugyanis nem szokták szólongatni(pláné kollégának), őróla csak meg szoktak emlékezni, hogy túr-Mi lenne, ha átbeszélnénk ezt a túrás ügyet, amit ön itt folytat? Lenne a dologhoz egy-két szavam.
a malac ingatta fejét. nem jól van ez így. hiszen ő belepottyant egy mesébe. mi hát a teendő?
-Röf-mondta bölcsen, majd folytatta a túrást.
-Nem oda Buda!- ordította magából kikelve a faló- Ennyivel én nem érem be. Igenis, megbeszélnivalónk van. Hát csak igyekezzék azzal a túrással.
a malac bólintott egy kurtát(ezek a kurtafarkúak már csak ilyenek) majd újra belemélyed a túrásba, na meg a lassan, de szépen mélyülő gödröcskéjéba.
a nagy szemétfaló faló sarkonfordult, és beviharzott hangszigetelt, modern, ám lakályos istálójába. és várt. várta a malacot. de a malac csak nem akart megérkezni. a nagy szemétfaló faló egy hétig türelmesen várakozott, de akkor már tele volt az istálója rózsákkal(ugyebár, a türelem meg a rózsa...) és úgy gondolta, hogy kívül tágasabb.
kilépett hát a lakásából, és mit látnak szemei? ott áll tök egyedül a nagy semmi közepén. sehol egy óperencia, egy üveghegy, de még a kurtafarkú malac sem túrt. ott pihent egy fatövén, és elégedetten cigarettázgatott. a nagy szemétfaló faló kérdőn nézett rá.
- mi van haver?-mondta a malac- nyugi van, semmi különös nem történt. egyszerűen kivártad magad a meséből. hát szabad egy mesében három napnál többet várni?-majd egy laza gesztussal a faló felé nyújtotta a cigaretta tárcáját.
az elképedt faló talán még ma is azon gondolkodik, hogy ez miért éppen vele történt. hiszen lehetett volna ő is olyan híres-hírhedt mesehős mint például piroska...de elszúrta. keményen elszúrta.