2008. október 25.

égszakadás, földindulás, fejemen egy nagy koppanás

és lesújtott vala a bárd, meztelen nyakamra. Ha Te velem, ki ellenem? de mit sem ér már az ima. Jó volt mellette állnom, jó volt hallgatnom. Azt is jó volt látni, ahogy másokkal összesimul. igen. nem vicc. röhögtem én magam is ezen eleget. Én játszom ugyan, de ti vegyetek komolyan. or something. mert: talán ha véget ér majd egy két szerelem. talán az emlékedet már nem keresem. tovább is van. mondjam még? mondom hát! szóval, tehát és mivelhogy mindannyian porból lettünk és azzá leszünk(látjátok feleim szümtükkel mik vogymuk? isa pur és homu vogymuk) nem igazán felfogható számunkra a további útvonal. de hát megyünk. Fel a fejjel, ki a mellel, gyáva ember aki nem mer! takarjátok be a nagypapát. meg engem is, mert meztelenségem arcomba pumpálja a vért. ha lehetne, átkarolnám magam és ölömben hordoznám, hogy a hegyes kövek ne sértsék a talpam. meg kell a szívnek szakadni. csak azt nem tudom, hogy ez kinek az érdeke, hogy nyolc ló után kötve vonszoljon hajamtól fogva a porban...

egyszóban? MEGHASONULVA

2008. október 24.

pár szó az elmúlásról

valaha az az ember jelenté nékem a mindent. valaha odaadám magam neki és boldog valék. most ülni látám az ágyam szélén és miként kőszobor úgy hallgatott vala a szívem könyörgésére. nem csalt könnyet a szemembe, nem érztem vágyat az érintése iránt. hidegen és némán. kőszobor valék.
kiveszett szívemből minden magja az iránta való szerelemnek. tekinteni, csak barátként tudok rá. rettegve attól, hogy megöleljem, mert az őbenne élő vágy savként mar és kényelmetlen. nem sérteni akarám. nem az vala célom. csak megértetni vele, hogy nem. nem tündérmesékben élünk, ahol minden lehetséges. ami elmúlt elmúlt. és szikrája sem leledzik a hamu alatt. kínom vala látni őt. kétségbeesve, összetörve, boldogtalanul. de segíteni nem vagyok képes.

az a nap is eltelt. keserű szájízzel, mint nehéz álom után, ébredtem önmagamra. mozogni is nehezemre esett. és nem volt támaszom. amikor kellett volna. de vagyok olyan erős, hogy egyedül is megbírkózom a szörnyeimmel. csak ne éreznék valamiféle betömhetetlen űrt, és nyomást. nem igazán vagyok jól. emészteni kell. időbe telik.

2008. október 23.

100nap 2400óra 144000perc 8640000másodperc
és itt ér véget az életem

2008. október 20.

szisz estéje

úgy hatott rám az esti kis brain storming lénánál, mint egy jó szeretkezés. teljesen elégedett és boldog lettem tőle.
szisz estéje lesz. csak az övé.
working working working. a szövegek kinyomtatva hevernek szerteszét a szobában. egy hét tanulni. arra van időnk amire szeretnénk, hogy legyen...mondja a Kék Tündér. lesz. erre is, rá is. rám is, nekem.
mosolyka a nagyvilágba.