valaha az az ember jelenté nékem a mindent. valaha odaadám magam neki és boldog valék. most ülni látám az ágyam szélén és miként kőszobor úgy hallgatott vala a szívem könyörgésére. nem csalt könnyet a szemembe, nem érztem vágyat az érintése iránt. hidegen és némán. kőszobor valék.
kiveszett szívemből minden magja az iránta való szerelemnek. tekinteni, csak barátként tudok rá. rettegve attól, hogy megöleljem, mert az őbenne élő vágy savként mar és kényelmetlen. nem sérteni akarám. nem az vala célom. csak megértetni vele, hogy nem. nem tündérmesékben élünk, ahol minden lehetséges. ami elmúlt elmúlt. és szikrája sem leledzik a hamu alatt. kínom vala látni őt. kétségbeesve, összetörve, boldogtalanul. de segíteni nem vagyok képes.
az a nap is eltelt. keserű szájízzel, mint nehéz álom után, ébredtem önmagamra. mozogni is nehezemre esett. és nem volt támaszom. amikor kellett volna. de vagyok olyan erős, hogy egyedül is megbírkózom a szörnyeimmel. csak ne éreznék valamiféle betömhetetlen űrt, és nyomást. nem igazán vagyok jól. emészteni kell. időbe telik.
lowes outdoor furniture
3 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése