s akkor mi?

ettem, fürödtem, olvastam, pihenek. van időm - hazudtam. valójában nincs. de hadd áltassam magam még kicsiny ideig-

léna elszállt. megint megszakadt valami. nem vagyok egyedül! csak magányosan. menni kéne nagy somogyországba...csak egy kicsit.

csoki az akad a szülői házban. ki is használom a lehetőséget. ágyba velem. aludni.

marietta is elmegy. nem vagyok egyedül! csak magányosan.

"Semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog, köréje ülnek szelíden s nézik, nézik a csillagok".

egyszer megtanulok repülni. lila szárnyaim lesznek. nem vagyok egyedül...csak...szárnytalanul...

szülinap

no, egyéves vagyok-mondta a blogom és szomorúan mosolygott-nem gondoltam volna, hogy kibírod, foglalkozol velem- és kifújta a füstöt- azt hittem egyszeri szeszély vagyok. és amilyen hirtelen ébredtem benned, olyan hirtelen múlok is el. megterherheltél. sok olyan dolgot osztottál meg velem és általam, amiről hallgatni kéne. de talán jó, hogy elmondtad. hogy kiírtad. hogy kiírtál.-szemében ott csillogott valami határozatlan megbekélés, valami megfeljthetetlen vágy.

csendesebben csapkodom a billentyűzetet, valamiféle meghunyászkodott megilletődéssel. sírás környékez. nem ezt akartam írni, mint annyiszor. sajnálom. amit magamban megszülök, itt nevelgetem.


nem is tudom mi értelme...célja...