szülinap

no, egyéves vagyok-mondta a blogom és szomorúan mosolygott-nem gondoltam volna, hogy kibírod, foglalkozol velem- és kifújta a füstöt- azt hittem egyszeri szeszély vagyok. és amilyen hirtelen ébredtem benned, olyan hirtelen múlok is el. megterherheltél. sok olyan dolgot osztottál meg velem és általam, amiről hallgatni kéne. de talán jó, hogy elmondtad. hogy kiírtad. hogy kiírtál.-szemében ott csillogott valami határozatlan megbekélés, valami megfeljthetetlen vágy.

csendesebben csapkodom a billentyűzetet, valamiféle meghunyászkodott megilletődéssel. sírás környékez. nem ezt akartam írni, mint annyiszor. sajnálom. amit magamban megszülök, itt nevelgetem.


nem is tudom mi értelme...célja...