hiszen hamu vagyok csak
lélekkel megáldva.
bennem sem ragyognak
jobban a csillagok
mint bárki másban.
csak a visszhang erősebb.
meg a kattogás.
de a sötétet ez sem űzi el.
várok még.
bámulom a körülöttem levőt
a megértés ajándéka nélkül.
ha kimondanánk a szavakat.
ha a lelkünk találkozna
a szemeink helyett...
ha hinnénk még a találkozásban.
figyelek.
lassan hordozom tekintetem az ismerős
képeken.
letapogatom.
végig simogatom.
néhol finoman felhasítom a
valóság szövetét hogy
ráleshessek a titkos igazságra.
akkor is ha fáj.
ha sérti a szem érzékeny szövetét.
a fájdalom is lehet megváltás.
a megváltás is lehet fájdalom.
várok. figyelek. látok.
aztán ha jön az utolsó pillanat
könyebb lesz megtenni az első
lépéseket.
