tudod te azt

az arcom is sápadtabb egy árnyalattal
ha nem vagy
nem baj ez csak elgondolkodtató
hogy vagy az kegy
isteni irónia
hálám jeléül hallgatok
megszoktalak
mint test a meleget
mint lélek a csendet
mint fű a növekedést
csak vigyázz miránk
én vigyázok
ne gázolják gazok azt mi van nekünk
hogy hol vagy
nem kérdezem
elég a létezésed
remélni nem remélek
hiszek csupán
megment kettőnket is
csak szemed tűnjön fel
mint sugár felhőkoszorún át
csak csókod zengjen
mint sokadalom
vagyok máris- minden mit kívánsz

észrevétlen-

szinte észre sem vettem

mint egy falevél a vállon

vagy katica

ahogy leszáll

olyan könnyed mint az álom

mint a lélegzet mely hajam közt

sóhajt

átölelt megszállt

és látott

mint soha senki más