na tessek, tessen!

József Attila: Bőr alatt halovány árnyék

Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között,
szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak
nem szabad hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem,
te táncolsz,
nincsen betevõ kenyerem és még sokáig fogok élni,
5 hete, hogy nem tudom mi van veled
az idõ elrohant vérvörös falábakon
az utak összebújnak a hó alatt,
nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember?
néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért.

-

ha isten létezne, akkor eddig biztosan dobott volna felém egy két szót.
utolsó hitemet is elvesztettem
oda kívánkozom ahol egyszerű a csönd kék a gondolat és tündérek álmodják az életet.

őrizem a szemed

mikor veled vagyok
szempillám sem rezdül
nehogy
megzavarjalak vele és
véget érjen a pillanat.
őrizem a szemed
meg minden hasonló amit
már megirtak a nagyok.
ne tűnj el
mert hiányod lenne
ami betölt.
ne légy mert
beléd halok.
találd meg az utad felém és
én követni foglak.

te aki vagyvoltál és leszel

mindig bennem

nagyiito nélkül

léna elrepült. syl, jeromos, én és egy barna kutya búcsúztattuk. illetve nem, mert nem búcsúztunk.

már attól a tudattól is hiányzik, hogy nincs itt...pedig csak most szállt el.

egy hete belakom marietta szobáját. most éppen főz. rám.
eszembe jutott a tavaly tavasz és nyár elő...bár minden napom olyan lenne mint akkor. nagyon üres vagyok. hihetetlen dolgok miatt siirok(nincs hosszú iii-m). és folyamatosan félek. nem érzem biztonságban magam. de syl azt mondta, hogy engem is hiivtak a turnéra a nyári barátok. és akkor pár napra elmegyek. kirázom a fejem. nagyon tele van. (és mindig ellent mondok magamnak: hol üres hol tele...nézzétek el)
somogyországba is mennék. de ahhoz már nem biztos h lesz erőm. nem tudom. úgy érzem elszakadtak tőlem a szeretteim. nikander, nephelé... sey

óramű

csodám kettétörött
darabjait próbálom összeilleszteni
sajnos
mondja egy másik árnyék
itt nem segít a pillanatragasztó
hosszabb ideig tart majd a javítás
de ne bánkódj
mondja és vállon vereget

én meg befele könnyezem

corregir

most azonnal tessék elfelejteni az utolsó bejegyzésem. nem törlöm ki, mert az enyém...eddig amúgy is csak egybejegyzésem töröltem...de az más...
szóval tényleg. ezt csak pilanatnyi elborulásomban írtam...és olyan szép az élet...minek keseregni?
ja és: ha nem lennék ennyire jó kedvű, még azt hinném, hogy rossz kedvem van...
ma szép napom volt. és tegnap is... jól voltam...egy vagy két pillanatig láttam csak kilátástalannak az életem. de elmúlt. élni kell tovább. bírom én. nagy nagy mosoly....


mostanában rengeteget álmodom...tegnap pl seyről álmodtam. és nem csak...pl benjáminról is...mondjuk az nem róla szólt... és fájt reggel...

na befejeztem. aludjon mindenki jól, amennyire a lelkiismerete megengedi...

én megpróbálok élni és jól lenni.

ja és itthon van frederico g.l. látom és belélegzem...annyira jó érezni őt annyi idő után...

körkövesen

felveszem, leveszem, elteszem, forgatom, nézegetem, rejtem magam elől. ha nincs rajtam hiányzik, ha rajtam van fáj.

de szeretnék egyszer már megnyugodni, megpihenni.
boldog szeretnék lenni. olyan nagy bűn ez?

miért gáncsolsz benne folyamatosan? s meddig perlekedjek veled?
adj már csendességet! hallod?????!!!!! nem viccből mondom.

úgy szeretnék az erdőben fa lenni
hogyha egyszer meggyújtana valaki
elégetném ezt a cudar világot
.....................................................


akit szeretek az vagy meghal vagy elhagy vagy el fog hagyni....

dögöljön meg mindenki. már csak gyűlölni tudom szerencsétlenségemet. csak ne fájna olyan kib*****tul.

megrohadok.