ha én azt tudnám...

mert vannak dolgok, amik nem múlnak el. furcsa lény az ember. psziho-szocio lény. főleg psziho.(ezt most hosszú ó-val kellett volna?) csak azt nem tudom teljes mértékben megérteni, hogy néhány kémiai folyamat lejátszódása az agyban, hogy válik érzelemmé? alkoholos befolyásoltság alatt bizonyos szinapszisok gátolva vannak, míg mások könnyebben jönnek létre.(valójában ezt az egészet nem tudom miért írom, nem is ezt akartam írni. úgy akartam kezdeni hogy: itt heverek mint egy kirepedt tüdő...de ennek semmi értelme meg szépsége).
jó volt. minden jó volt. és nem haragszom. de csak azért nem, mert itt él bennem. és tudom. nagyon tudom. ha nem mondod is tudnám. mert nem számít sem az idő, sem a távolság. az agyban végbemenő kémiai reakciók számítanak. alkoholos befolyásoltsággal, vagy nélkül. mert itt kezdődik valahol a lélek, bár pontos határt még én sem tudtam húzni(pedig én vagyok az út, az igazság...ugye ugye syl?).
hiányozni fogtok szeretteim. de addig jó míg hiányoztok...

van hogy...

a humánum csöndjébe zártam magam. áthidalom a távolságokat. mit nekem a kilóméterek? vagyok elég érett és felnőtt ahhoz, hogy megbízzak a józaneszem ítéletében. már ha ítélt is valaha. romjaimba dőlök s kihült párnákat csapkodok az asztalsarkához. hogy jutottam ide? idegeim széttáncoltsága nem mentség.
sötét sakokban guggolni, falfelé fordulva. félfordulattal eltakarni a kintről jövő világosságot. aztán lehajtott fejjel magamra venni a szent kenetet, mit halottas ágynál osztogatnak oly kegyesen. néhány pók is él a szobámban. jól megvagyunk. én békén hagyom a hálóikat ők békén hagyják az enyémeket. akár azt is állíthatnám, hogy szimbionták vagyunk. de ez nem lenne igaz. mi érteleme hát valótlanságot állítani?
nos igen. eltértem a témától, újfennt. bár nem vagyok meggyőződve arról, hogy volt-e téma egyáltalán...de ha nem volt hát nem volt...úgyis eltértem volna tőle előbb utóbb. s amúgy meg, mindenkinek megvan a maga keresztje. az enyém az eltérés. és itt szakadt el a fonál. itt ért véget a gondoltasor. kell-e hát tovább kínozni? pedig annyi minden van még, mi belémszáradt. de ahhoz drótmosogató kell, hogy kikaparjam magamból. ne féljetek, nem fog fájni. sőt. utána mindig olyan frissnek érzem magam.