ha én azt tudnám...

mert vannak dolgok, amik nem múlnak el. furcsa lény az ember. psziho-szocio lény. főleg psziho.(ezt most hosszú ó-val kellett volna?) csak azt nem tudom teljes mértékben megérteni, hogy néhány kémiai folyamat lejátszódása az agyban, hogy válik érzelemmé? alkoholos befolyásoltság alatt bizonyos szinapszisok gátolva vannak, míg mások könnyebben jönnek létre.(valójában ezt az egészet nem tudom miért írom, nem is ezt akartam írni. úgy akartam kezdeni hogy: itt heverek mint egy kirepedt tüdő...de ennek semmi értelme meg szépsége).
jó volt. minden jó volt. és nem haragszom. de csak azért nem, mert itt él bennem. és tudom. nagyon tudom. ha nem mondod is tudnám. mert nem számít sem az idő, sem a távolság. az agyban végbemenő kémiai reakciók számítanak. alkoholos befolyásoltsággal, vagy nélkül. mert itt kezdődik valahol a lélek, bár pontos határt még én sem tudtam húzni(pedig én vagyok az út, az igazság...ugye ugye syl?).
hiányozni fogtok szeretteim. de addig jó míg hiányoztok...