láttam az arcát mikor tükörbe nézett. könnyes lett a szeme. neki, aki nem hitt a múltban. nem tartott soká a pillanat. leszakadt a tükörről, rámfordult és megfogta a kezem. most már mindet értek, mondta és elment. nem láttam azóta.
fölrepült és megcsillogtatta szárnyait a fényben. igazán jól sikerült szárnyak voltak. isten is mosolygott neki. ő volt a legszebb. a legnagyobb. boldog volt. aztán érkeztek a gondok. míg végül csak a dac maradt. a lázadás. lucifer letaszíttatott...
a bukott angyalok szárnyát levágják. emberként élnek a földön. ha nővel gyermeket nemzenek, isteni fattyú születik. az anya mindig belehal a szülésbe. e gyermekek neve nephilim.
néha elmászott a falig. egy fa tövében megbújva figyelte a kerubokat. két lelkes szobor, gondolta keserűen. évezredek múlnak el, míg pislognak egyet...még mást is gondolt. átkozódott is néha. és eltette a faleveleket, melyek a falon túlról hullottak az ölébe.
