2009. március 14.

kívántalak

nem lehet egy csupán ha ketten
de akkor igazán lehet
lehelletbe forrva
csókkal lezárni feltépni a szemünk
testedtestem
ritmusok ritmusa
mámorrituálé
keresel egy kezet
egy pillantást
érinted a bőrt a bőr érint
érintés csak finoman
vagy vadul
harapva
fuldokolva tőledtőlem
nem tudni hol végződöm én hol
kezdődsz te
besűrűsödik az idő a tér
csillagrobbanás
fehér törpe
majd feketlyuk
és még érzed magadban a hatalmasságot

szidtam eleget

eszembe jut az átkozott
nem keresem hagyom de felbukkan
ha máshogy nem szembejön velem az utcán
köszönök szépen ahogy anyámtól tanultam
és nem vicsorgatom a fogaimat
mitöbb
rá se
nézek
nem tudom tényleg nem
de talán így a jó
nem mutatni nem érezni nem
semmi
és mindig visszafojtani a zokogást
még akkor is ha egyedül vagyok
akkor főként
még jó hogy...

2009. március 13.

ballagok

látod látod? téged is fölvettelek a vállaimra. mint egy teherbíró szamár, olyan lettem. a bogáncsot is lelegelem előled. nehogy belelépj. engem csak táplál...

2009. március 10.

ha nem találom

olyan hosszúnak tűnik az idő és nyúlós-ragacsosnak. gyömöszölöm tovább a féreglyukba de nem halad. betömörödik és visszarúg. repülök begörbített háttal-kéz előre kinyújt-vissza az origóhoz. soha nem vágytam így egy érintésre és elhúzódom ha megkapom. szám eltátva hever a betonon. átlépik a mitsemsejtő cipőcskék. a kutyám nem vonyít így ha jön a szemetes autó(pedig akkor igazán csúnyán csinál, szavamat adom). magamba vvisszafordulni a saját semmimbe. de abból is kihúznak mert nem magamért vagyok. ha megérinthetném a kezet úgy, hogy ujjam nyoma nem ragad koszosan ott, megérné az időrúgásokat. tisztátalan állatokként nyavalygunk és ténfergünk e földön. szeretni- és szerettetni is- képtelenül.