szidtam eleget

eszembe jut az átkozott
nem keresem hagyom de felbukkan
ha máshogy nem szembejön velem az utcán
köszönök szépen ahogy anyámtól tanultam
és nem vicsorgatom a fogaimat
mitöbb
rá se
nézek
nem tudom tényleg nem
de talán így a jó
nem mutatni nem érezni nem
semmi
és mindig visszafojtani a zokogást
még akkor is ha egyedül vagyok
akkor főként
még jó hogy...