valahányszor vagyok, máris nemleszek. csak a lebegés van. csak a lebegés. talajszinten keresem az életet, de mint a gyík...leszakajtja a farkát ha kezembe kerül.
álmodtam egyszer elefántot is, virágot is. akkor még valósnak tűntek.
ó-hajtok én! mert lazán nem lehet. hát csak rajta lelkek, rabok. még itt vagyok. tépjetek!
