kaRÁCSony

leszakadt a karom is a nagy szatyor cipelésben, de kedves testvéreim az úrban, bevégeztem karácsonyi bevásárlásaim nagy részét. rettentő ez a hajtás. és persze, senkinek nem pont olyan lett az ajándéka mint amilyre vágytam...hogy adnék...vagyis..izé na.

ami azonban furcsán elszomorít az, hogy vannak emberek, akiket mindennél jobban szeretek és nekük nem tudtam...nem tudok semmit adni magamon kívül...bár ismerem a lényüket és fürdőzöm bennük minden áldott nap, mégsem találom, azt. azt a bizonyos valamit, amire azt tudnám mondani, hogy igen! ezt akarom neki ajándékozni. amit meg adni tudnék...azt nem adhatom, mert már régen odaadtam nekik. mert az én magam vagyok...de boldog karácsonyt szeretnék kívánni...szeressetek, úgy ahogy én szeretlek.