valami

túl az érzékelhetőségen született meg. ott növekedett, gyarapodott. egyszer betekintett az életembe. megnézte hogy haladok. aztán kivonta magát a földi lét szabályai alól és tovasiklott. egy pillanatra érzékeltem csak. mint egy darab tapintható semmit. a lélegzetét hallottam. és ennyi. egy fénycsík maradt utána amely lassan halványulni kezdett. talán a döbbbenet...igen, a döbbent volt az ami megfagyasztotta bennem a beszívott levegőt. keresni kezdtem a nyomait. hiába. én bolond! miért is gondoltam, hogy rálelek? így visszagondolva...illata is volt. igen... határozottan mandula illatú volt.
túl az érzékelhetőségen született meg. ott növekedett, gyarapodott. egyszer betekintett az életembe.
csak azt tudom, hogy kell nekem. és hogy én is kellek neki. minden más felesleges és értelmetlen.