szigszalag

mert kell mibe kapszkodni kopaszodni kaparászni le akár a bőrt is magunkról a magról a magomról magodról méhemből előtárni a misztériumot misztikumot miszter álljunk meg egy pillanatra pillantsunk fel mi az ami szembe ötlik hatlik hanyatlik a nap minden este zuhanyatlik le zuhany rózsa zubog a víz lemossa tested és lelked szégyenét már fölemelt fővel indulok tovább mert menni kell mert merni kell az első lépés a legnehezebb aztán ha ránk tapad a zene körbecsavar mint a szigszalag táncba kezdünk nem kell elsietni sietni van idő rengeteg reng alattunk a föld bennünk a lélek és együtt lépkedünk mi egymással miegyemással vádolva vádtalanul ártatlanul hiszen egy tánc az egész szent mint az isten lehelete több már nem is lehetne és könnyfakasztóan szép az egymásbakapaszkodások logikája hogy tartjuk egymást és az én vállam elviseli a terheket és erős mint az örök érvényű dolgok melyek a mélyben születnek és felszínre kerülve talán fel sem ismerjük őket de a szigszalag összeragszat mindig mind örökre végtelen körökre a táncparketten