valójában meg szét vagyok esve. mert megint félek. mert gyarló vagyok uram és hitetlen. nem tudom szabaddá tenni a gondolataimat. minden percben reszketek, hogy csalódás ne érjen. most jó.- persze hogy jó...miért lenne rossz? nem a mosttól félek, hanem attól hogy mi lesz. hogy megint mennyire törnek össze. nem tudom elég erős lesz-e a vállam új csapások elbírására. nem vagyok pesszimista. nem. ne értsetek félre. ez nem pesszimizmus. ez elővigyázatosság. és ez tesz tönkre. nem kéne egyáltanál azon gondolkodni, hogy mi lesz, vagy hogy hogyan lesz. csak hagyni történni a dolgokat. de én nagyon kapaszkodom a jóba. értitek? most nagyon kell nekem a nyugalom és biztonság. de amíg nem látok tisztán, amíg meg nem bizonyosodom...addig rágom magam.... ilyen vagyok. és annyira, de annyira kéne már a megnyugvás.
uram, ha vagy, és ha hallod(miért föltételezem, hogy istennel közvetlen kapcsolatot teremthetek az interneten kersztül?...valamitől, közelibbnek tűnik... megszólíthatónak...hümm) tedd félre a megkezdett kötésedet, hagyd abba a fültővakarást, a lábujjpiszkálást és -minden profanizálásom és blaszfemizálásom ellenére- adj már csendességet, lelki békességet.
(úúúúristen....hová tűntek az elveim???? balassitól ideztem... azt hiszem kezdek fölnőni...vagy valami...szörnyűűűű)
lowes outdoor furniture
3 éve
1 megjegyzés:
nem fog O adni. A valasza:
Kértem Istent.. Kértem Istent, vegye el a gőgömet, és Isten azt felelte: Nem. Azt mondta, nem az Ő dolga, hogy elvegye: az én dolgom, hogy feladjam. Kértem Istent, tegye egészségessé béna gyermekemet, és Isten azt felelte: Nem. Azt mondta: A lelke egészséges, a többi ideiglenes. Kértem Istent, adjon nekem türelmet, és Isten azt felelte: Nem. Azt mondta: A türelem a szenvedés mellékterméke: nem adható, csak kiérdemelhető. Kértem Istent, adjon nekem boldogságot, és Isten azt felelte: Nem. Azt mondta: Ő áldást adhat, a boldogság rajtam áll. Kértem Istent, vegye el tőlem a fájdalmat, és Isten azt felelte: Nem. Azt mondta: A szenvedés eltávolít a földi dolgoktól, és közelebb hoz hozzám. Kértem Istent, növelje nagyra lelkemet, és Isten azt felelte: Nem. Azt mondta: növekednem egyedül kell, ő majd megnyes néha, hogy gyümölcsözőbb legyek. Kértem Istent, segítsen, hogy szeressem az embereket, ahogyan Ő szeret engem. És Isten azt mondta: No végre egy jó gondolat. (Ismeretlen szerző)
Megjegyzés küldése