2008. július 18.

Boreász befészkelte magát az álmaimba. leráznám, de nem lehet. ha nem találkoztunk volna, most nem hordanám magamon együtt töltött napjaink pecsétjét.
akik voltak nekem a NagyPróbatétel idején, most tüskeként fúródnak a bőrömbe. kikaparni nem tudom-nem is akarom őket-de rettenetesen fájnak.
folyton baromságokat csinálok. seynek sem akartam elküldeni azt a levelet. nem én. nem is írt azóta-nem mintha azelőtt.....-mindegy.
ne bántsátok a feketrigót-jut eszembe, ez a lábamra esett. mi mást tehettem volna, mint fölemelem. és lőn.
bab berci, berzsián és dideki két éjszakén keresztül áplgatták a lelkemet. de jó is volt nekem. most megyek vásárolni. este póthúgom filmet néz nálam. vacsorát kell készítenem neki. úgyhogy indulok, szatyorral a kezemben, a piacra alkudni, mint jó háziasszony. mi lett belőlem?...........

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nem szokta nézni az internetet. Azért néha írt neked. Fog is, amíg az emlék elég erős. Már ha én vagyok S.

Névtelen írta...

De lehet, hogy a július 15-i bejegyzés vonatkozik rám. Mindegy. Szép ez a blog. Kedves festőm, íróm, költőm jön folyton szembe.