2019. július 17.

Oázis

a csönded ragyog
engem fáradhatatlanul hajtanak a szavak
fészek vagy. rádocsúdik a hajnal.
jelzőtűz a szemed. nem tévedek el.
illatod felemészt, eltöröl.
megszűnik a lét,
csak a pillat állandó.
minden percben köszönöm, hogy élsz
s élek én is általad.

Nincsenek megjegyzések: