fény hullott az arcára. az a tipikus reggeli éles fény, amitől résnyire húzod össze a szemed és kéjelegve nyújtózol benne. ilye csodát még soha nem láttam. békés volt az arca, nyugodt. a tegnapi gondokat öszehajtogatva az ágy mellé tette még az éjjel. tudom, hogy ébredés után újra magára fogja ölteni... szorosan hozzá bújtam. megölelt, azzal a természetességgel, amivel reggel kitöltjük a kávét. hirtelen valami puhát és meleget éreztem a hátán. kinőttek a szárnyai...
3 megjegyzés:
Szia!
Nagyon tetszik,ahogyan írsz,de ezek mellett emlékeztet az írásod valakire,aki nagyon kedves számomra.
Szóval,ha nem bánod én még visszatérek ide hozzád ;)
csak nyugodtan :)
bár mostanában elég ritkán ülök le a billentyűk elé...
Vannak ilyen időszakok,de bízom benne,hogy majd valamikor újra lehet látni tőled ilyen kincseket : )
Addig lapozgatok ;)
Megjegyzés küldése