1
Elfolyik a Liba és csőrében van az egész folyó.
Csendesen hullámzik a véges felett.
Szívében bánat csörgedez. Elönti a vizeket.
Csobogva rohan, rohanva csobog.
Lassan, lassan, gyorsabban, vadul.
Át a tengeren, messze a végesen túl.
Átzúdul a falon, tolla lebeg.
Szeme nevet. Árja betemet.
Óriásira dagad, ostromolja a falat,
habozva, tajtékozva csapkodja a köveket.
Majd: csend…csobogás… nyugalom…
Elfolyik a Liba és csőrében van az egész folyó.
2
Elfolyik a Liba és csőrében van az egész folyó,
és szárnya alatt minden szárazföld
És szemében van az összes tó
Belecsorog az Óceánba.
Már nem Liba, csak egy folt -
mint mikor egy festményre pár
Csöpp oldószer folyt - elmosódott.
Mártózzunk meg mi is benne.
Tollatlan szárnya, libátlan teste
minket vár. Ő az ki magában hordozza az Életet
Elfolyik a Liba… Ég veled!
3
Elfolyik a Liba és csőrében van az egész folyó
Beszivárog a város bőre alá. Magába öleli a lefolyó
Beszívja a föld, belélegzi a homok.
Elnyeli a Libát a Liba. Megárad a víz
Marja önmagát. Kitör. Robogva zúg a végesen át.
Keresi a végtelent. Nincs! Vége van a végtelennek.
Elfolynak a Libák és úsznak a folyók.
Melyik az ötödik dimenzió! Melyik a negyedik!
Párhuzamos síkokban folyik az élet.
Már nem tudom mikor Liba a Liba. Csak azt, hogy
VAN! Mindegy folyik-e vagy sem!
Follyunk a Libával! Follyunk át egyik időből
a másikba egyik térből a másikba
egyik síkból a másikba egyik
dimenzióból a másikba
Adjuk át magunk az Ismeretlennek és
ő majd bebizonyítja- érthetetlen matematikai
fizikai kémiai biológiai
összefüggésekkel-hogy
elfolyik a Liba és csőrében van az egész folyó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése