2008. június 11.

Quasi una fantasia

Elképzelem milyen lesz, mikor már nem emésztenek gondok, mikor végre átadhatom magam a madarak énekének és a virágszedés gyönyöreinek. Amikor már nem nyomaszt semmi, csak vagyok, könnyedén lebegve egy tisztáson, vagy egy patak mellett. Ott meggyógyítom magam.

De addig? Addig rátok vagyok utalva kedveseim. Nektek kell vigyáznotok rám, mert nekem nincs erőm magamra vigyázni(és az igazat megvallva nem csak erőm nincs, de kedvem, türelmem és időm se akad.)

˝Ábránd gyanánt. Mert sem Isten, se Sátán
túl mocskosat, túl szépet a föld hátán
meg nem tűr, férgek vad szerelme láttán.˝Szisz

Nincsenek megjegyzések: